Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Péter Zoltán: Ősz donok alkonya s merengő donnák hajnala (az Erkel Színház Don Perlimpín és Don Cristóbal című előadásairól)

kapcsolat, a lánykérést nem valódi érzelmek vezérlik, s a fiatal szomszéd kisasszony végül nem szerelemből mond igent. A házasság után bepillantást nyerünk a friss házasok hétköznapjaiba, s a szöveghez hűen a rendezés is finom utalásokkal érzékelteti a feleség félrelépését. Először kalapokat látunk szétdobálva a hitvesi ágy körül, majd létrák egymásutánját a falnak támasztva, illetve mikor a férj már bizonyosságot szerzett felesége hűtlenségéről, agancsok jelentek meg a háttérben. A Don Cristóbal gyakorlatilag üres színpaddal operált: a díszletet csupán egy mű gyepszőnyeg s egy kerekeken tolható ágy jelentette. A gyors egymásutánban pergő jelenetek a hitvesi ágy körül zajlottak, s a commedia déli arte megannyi ismerős figuráját felvonultatták: a kuruzsló orvost, a színigazgatót, az agglegény férjet stb. A minimalista színpadképek szabad teret adtak a zenei kibontakozásnak, s nem dolgoztak a zene és a szöveg ellen. A rendező ügyelt az énekesek színészi játékára is, aminek következtében hiteles szerepformálásokat láthatunk.

Az énekesek pedig egytől egyig igyekeztek kihozni magukból a maximumot. Haja Zsolt baritonja minden regiszterben kiegyenlítetten szólt, szépen árnyalta szólamát. Igyekezett azonosulni szerepével, s közvetíteni a közönség felé azokat a személyiségzavarokat és problémákat, melyeket figurája átélt. AzonÍZLÉSEK ÉS POFONOK

ban az a megszállott, akit elénk varázsolt a színpadon, nem Perlimpín figurája: ahhoz túlságosan is egysíkúra sikeredett az alakítása. Vele ellentétben Rendes Agnes hitelesen mutatta be Belisa lelki vívódásait (tiszteli férjét, de nem szereti), szenvedélyes vágyódását egy másik férfi után. Szopránja azonban nem töltötte be a teret, nem volt eléggé erőteljes, így olykor áldozatul esett a zenekari hangzásnak. Kovács Annamária Marcolfa, Bódi Mariann az Anya szerepében remekelt hangilag és drámailag is. A két kobold, illetve a Költő és a Beteg figuráját elegáns könnyedséggel Böjté Sándor és Szerekován János szólaltatta meg. A színigazgató szerepében Rácz Istvánt hallhattuk, aki ezúttal is erőteljes, öblös bariton hangon énekelt, s emellett remek színészi teljesítményt nyújtott. Don Cristóbalként Tóth János remekül komédiázott, énektechnikáját a könnyed deklamáció jellemezte. A zenekar Török Géza kezei alatt finoman árnyalva, a zenei csúcspontokat szépen kidomborítva kiváló zenedramaturgiai hátteret teremtett az énekesek számára.

Egy jól működő előadást és két szórakoztató, színes harmóniavilágú darabot tekinthetett meg, aki ellátogatott április 23-án az Erkel Színházba. Sajnos azonban a budapesti közönség nem mutatott túlzott érdeklődést az új Vajda-operák iránt: a színház hatalmas nézőtere félig sem telt meg.

95