Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Németh Zoltán: Az álnév mint álnév (tanulmány)

azt az esetet hozza fel, amikor Vas István Röhrig Géza számára a Rövid Géza nevet ajánlotta, Bata Imrének pedig a Schein név okozott problémát: „De azt ugye 4 Németh Zoltán verseskötete, amelynek borítóján a szerző neve a „válogató” és „utószóíró” státu­szában szerepelt. - A szerk. tudja, fiatalember, hogy ezzel a névvel nem lehet költő? Válasszon magyar nevet! Jelentkezzen, ha megvan! Ez­zel búcsúzott.” Schein végül azért mondott nemet, mert „Bata Imre jóhiszeműnek gondolt kérése erőszakos be­avatkozást jelentett személyes integritásomba” (Schein 2010, 28). 1996 végén a Szőrös Kő szerkesztőségébe szokatlan küldemény érkezett: egy szöveg név és cím nélkül. A Szőrös Kő 1997/1. számában már így jelent meg a szö­veg: Honti Névtelen*: ... A * alatt pedig: „A vers név­telenül érkezett a szerkesztőségbe, de szakértőink meg­állapították, hogy a levél a történelmi Hont vármegye területéről származik.” Ezt az álnevet tehát a Szőrös Kő akkori szerkesztői - Csehy Zoltán, Polgár Anikó, Juhász Katalin adták a névtelen szerzőnek, mintegy a szerzői szándék ellenében. Míg az álneves közlés elfogadott, ad­dig a névtelenség gyakorlata a papíralapú folyóiratokban már sokkal kevésbé az. A címtelen vers később A perver­zió méltósága című kötet4 31. verseként jelent meg. II. A SZERZŐ AKTÍV KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL LÉTREJÖVŐ ÁLNEVEK II. 1. AZ ÁLNÉV MINT IRODALMI, TÁRSADALMI GYAKORLAT, HATALMI NYOMÁS A szerző aktív közreműködése nélkül létrejövő „álne­vek” tárgyalásakor sem tekinthetünk el minden esetben a hatalmi nyomás irányító hatásától. A magyar iroda­lom rengeteg szerzője nem azon a néven vált közismert­té, amelyen anyakönyvezték. Legtöbb esetben olyan idegen nevek tulajdonosai voltak, amelyekből szárma­zásukra lehetett következni, illetve a magyar közízlés nem fogadta volna be az idegen hangzású neveket. így lett Schedel Ferencből Toldy Ferenc, Petrovics Alexan­derből Petőfi Sándor, Ziegler Gézából Gárdonyi Géza stb. Ahogy Schein Gábor megjegyzi, a „német hangzá­sú szerzői nevek viselésére, lett légyen viselőjük német vagy zsidó származású, a nemzeti irodalom koncepció­ja fokozott elutasítással, esetenként tiltással reagált, míg a szláv hangzású nevekkel szemben megengedőbbnek 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom