Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Benkő Krisztián: Proletárdiktatúra, avantgárd, Trianon (Szombathy Bálint Dada-tsúszda című kötetéről)

alapját képezhette Kosztolányi szerepe a Tanácsköztársaság alatt, majd hirtelen elszegődése a szélsőjobb- oldali Üj Nemzedék című napilaphoz és a Horthy Miklós ajánlásával, Kosztolányi szerkesztésében megjelent Vérző Magyarország című antológia ügye.

Végeredményben a regény tétjét tehát abban látom, hogy bemutatja, milyen változást idézett elő a magyar avantgárd művészek világképében Trianon traumája.

" Vö. Marx, Karl: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. Budapest, 1960, Magyar Helikon.

3.

A regény más rétegeiben egyébként Tzara maga is beszél „nihilista filozófiá”-ról (59.), „amely az áhított Semmibe visz!” (126.); „a Dada anarchista, rakoncátlan, játékos szellemisége’-ről (148.), de a technikai médiumok kapcsán felmerül a wagneri összművészet elérésének vágyképzete is. Ráadásul Marx Károly filozófiájának legnagyobb ihlető forrása, a Nagy Francia Forradalom," amelynek dala, a La Marseillaise mai napig a francia himnusz, az egyik dadaista esten igencsak pikáns módon kerül pellengérre, amikor a Moulin Rouge sztárja, Pujol fingóművész eldudálja a dallamot, és a közönség állva énekel vele együtt: „Az első strófa instrumentális elfingása után dalra fakadt, s a kezdeti szótagokat követően már az egész terem vele énekelte a nemzeti himnuszt” (115.).

Amikor Tzara - félig-meddig gúnyból - éppen Tsúszót kéri fel, hogy üzenjen a franciák legújabb találmányán, a képtávírón (fax) keresztül Prágába, a németek és magyarok kisemmizése után létrejött Csehszlovákiába, kikéri Illyés Gyula véleményét, aki ezt a tanácsot adja neki: „Bele kell törődnünk a megváltoz- tathatatlanba, azt tartva szem előtt, hogy legalább kis magyar ugarunkat rendbe hozzuk, felvirágoztassuk. Hogy ne kelljen ide poroszkálnunk étlen-szomjan, lerongyolódva, mint valami utolsó fajta, amelyik nem képes kézbe venni saját történelmét, hanem rendre másokhoz jár alamizsnáért, másokat szolgál” (49.). Végül Tszúszó a honvágy szóból kreál egy eredeti szójátékot: „Hon! Vagy?” - és ezt küldi a gépen keresztül Prágába.