Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Szászi Zoltán: Szerencse fel, Szerencsre le... (próza)
BEST1ÁRIUM emlékül Stefán bácsinak, és engesztelésül a marmancsoknak, meg hálából is, hogy túléltem. - Csak hisz bennük, mi? - Maga nem hinne? -Hát, ezek után. Mán még egyet mondjon meg. Ezért keres magának Vicus nevű szeretőt, bárhová is került azóta? - Hát igen, Gazsi bácsi, talán ezért is. - Szerencsen is? Oszt ha szerecsen lesz a jány, jó lesz az akkor is? - Ahogy mondja, Gazsi bácsi, ahogy mondja. Szerecsen le, Szerencsre fel! Csak tudják a marmancsok, mit terveitek ki velem! Egészségére! Talán még elérem a kilenc negyvenes személyt Miskolc felé, aztán ha Putnokig eljutok, onnan már gyalog is. Át a dombokon. Fel a Sajó völgyén. Legalább kijárom magamból azoknak... azoknak a marmancsoknak az emlékét is. Vagy még jobban belekalimpálódnak a szívembe. De az se baj! 10
