Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Odo of Cheriton: Hogyan választottak maguknak királyt a tyúkok; A varjú; A gólya és a farkas; Egy könnyező kopasz és a fogolymadarak; A macska, aki szerzetesnek adta ki magát; Példázat a vízikígyóról és a krokodilról; A róka, a farkas és a kútvödör; A róka, aki meggyónta bűneit a kakasnak; A ganajtúró bogarak és a paraszt; A pók, a légy és a poszméh (kisprózák, Polgár Anikó fordításai)
BESTIAKIUM О DO OF CHERITON* HOGYAN VÁLASZTOTTAK MAGUKNAK KIRÁLYT A TYÚKOK .A. tyúkok káptalani gyűlést tartottak, hogy királyt válasszanak maguknak. Felszólalt az egyik, aki okosabb volt a többinél:- Válasszuk a galambot, ő szerény állat: nem tép szét, nem sebesít meg, nem fal föl senkit, így is tettek. A szerény galamb a tyúkokhoz társult.- Nem ér semmit a királyunk - mondták a tyúkok -, mert nem tud ütni és szaggatni.- Váltsuk le - felelték a többiek. - Kit választunk a helyére?- Válasszuk a kányát - hangzott a válasz. így is történt. A királlyá választott kánya egy napon csőrével és karmaival széttépett egy tyúkot, majd felfalta; később egy másikat és egy harmadikat is: így gyötörte a népet a gonosz király. így járnak sokan, akik nem elégedettek a jólelkű királlyal, a szelíd püspökkel, az ártatlan apáttal. Inkább egy rosszakaratút választanak, aki mindent tönkretesz. Ezért kell az alattvalókat néha szurkálni és ütlegelni, egyszer sebet ütni rajtuk, máskor bekenegetni, hogy túl elbizako- dottak se legyenek, s a túl nagy gyötrelmek miatt se keseredjenek el. A V A R j Ú AZOK ELLEN, AKIK IDEGEN TOLLAKKAL BÜSZKÉLKEDNEK Látta a varjú, milyen idomtalan ő és fekete, s elpanaszolta ezt a sasnak. A sas azt tanácsolta, kérjen tollakat különféle madaraktól. A varjú meg is tette ezt. Kapott is a páva farktollából, a galamb szárnyaiból s a többi madártól is, amelyik csak megtetszett neki. A varjú, látván saját ékességét, csúfolni kezdte és szidni a többi madarat. Felkerekedtek hát a madarak s felpanaszolták a sasnak, mennyire fennhéjázó a varjú.- Mindegyik madár vegye vissza tőle a saját tollát - mondta a sas -, s akkor majd megalázkodik. Mikor ez megtörtént, a varjú csúnya maradt és csupasz. A nyomorúságos ember is ilyen, mikor díszeivel büszkélkedik. De visszaveszi a juh az ő gyap- ját, a föld a lent, a marhák és a kecskék az ő bőrüket, a borzok és a bárányok a bundájukat, a nyomorúságos ember pedig ott marad pucéran és idomtalanul: minden bizonnyal megtörténik ez majd a halála napján, amikor abból, amit itt birtokolt, semmit nem vihet magával. Középkori latin meseszerző (Sherington, Anglia, XIII. század). 11
