Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Forgách Kinga: Anyafragmentumok (Szúnyog Zsuzsa Szél, szoknya, tenger című kötetéről)
IZI.ESEK ES POFONOK FORGÁCH KINGA ANYAFRAGMENTUMOK Szúnyog Zsuzsa Szél, szoknya, TENGER CÍMŰ KÖTETÉRŐL .Abszurditás, bizonytalanság, irónia. Ezekkel a fogalmakkal lehet leírni Szúnyog Zsuzsa művét, melyet olvasva egy töredékes gondolatfolyamba olvadunk bele, ahol nincsenek támpontok, nincs koherencia, nincs egység, nincs valóságosság. Az álomszerűség lehetetlensége és a filmszerűség pillanatnyisága határozza meg az elbeszélés világát. Ebben a szürreális, minden pillanatban változó térben kavarog elveszve a könyv olvasója. Anyámok számozatlanul: ez a mű első fejezetének címe. Találóbb lett volna, ha az egész könyv ezt a címet viseli, hiszen ez sokkal többet mond az elbeszélés tartalmát illetően, mint a Szél, szoknya, tenger. Egy olyan világba csöppenünk bele ugyanis, ahol minden és mindenki lehet az anyánk, kortól, foglalkozástól, identitástól függetlenül. Anyánk lehet aranyásó a XIX. századból, lehet 48-as szabadságharcos, bártáncosnő, balettmüvész, világhírű énekesnő, tornász vagy futóvilágbajnok. Az Anya tehát ott van minden térben, időben, korban és szerepben, alakváltó lény, újra és újra felbukkan, mindig más névvel, más foglalkozással („anyám először egy ige volt”, 28.). A széthulló, ezerarcú töredékekből nem áll össze semmilyen koherens anyakép, nem jutunk el valamiféle ősanyához, nem a mindenkori anya megismeréséről van szó. Inkább olyan, mintha a felnevelődést kísérő impulzusok - elmesélt vagy elképzelt történetek, filmes, és irodalmi jelenetek, gyerekkori élmények - lennének anyaként (vagy időnként apaként) definiálva. Minden és mindenki szülővé válik, így gyakorolva hatást az elbeszélőre, aki bár konkrétan nem jelenik meg ezekben a képekben, de visszatükröződik bennük. Ez persze csak egy lehetséges értelmezése ennek a végtelenül nyitott műnek, amely számos más interpretációs lehetőséget is felkínál. Ezt az olvasatot az újra és újra felbukkanó utalások erősítik meg. Megjelennek konkrét irodalmi alakok (Mrs. Dalloway, Nana), művészek (József Attila), filmszereplők („Bond görlök”) és egyéb sztárok is (Marilyn Monroe, Lady Gaga) a szülők bőrében. Mindez csak nagyon finoman tűnik át a könyv struktúráján, mely csak sejtéseket enged meg. Az olvasó bizonytalanságát nem csak az idézi elő, hogy nincs egy lineáris, koherens történet. Az elbeszélésmód és a könyv megszerkesztettsége is ráerősít erre. Az egész mű egy több mint száz oldalas gondolatfolyam, melynek nagy részében még írásjelek sincsenek. Keverednek a nézőpontok, én és ő szinte egybeolvad, minden mondat többértelmű és megfoghatatlan lesz. Nem világos, hogy mitől függ, melyik töredékekben használ Írásjelet az írónő, és melyikben nem. Lehetne ez a valósághoz való kapcsolat függvénye, de ez is bizonytalan, mint minden más is, amivel részben az emlékezés megbízhatatlanságára reflektál a mű. Nagyon erős az írásmód asszociatív jellege és meseszerűsége. Keverednek benne a hétköznapi és misztikus, képzeletvilághoz 94
