Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Kittler, Friedrich, A.: Drakula öröksége 1. (tanulmány, Benkő Krisztián fordítása)

12 Uo. 33., 77.

13 Lacan, Jacques: Télévision. Párizs, 1973. 10.

14 Lacan, 1975. 76.

15 Lásd Lacan, 1975. 34., illetve 51.: „En fin de compte, il n’y a que ça, le lien social. )e le désigne du terme de discours parce qu’il n’y a d’autre moyen de le désigner dès qu on s’est aperçu que le lien social ne s’instaure que de s’ancrer dans la façon dont le langage se situe et s’imprime, se situe sur ce qui grouille, à savoir Г êtreparlant.”

16 Lacan, 1975. 11.

út, mindenféle vonakodás nélkül, a blablának számító „arisztotelészi etika nagyzolásainál is hatásosabban”12 már egyáltalán nem számított különösnek. Hogy a blablánál maradjunk, feltalálták a magnót, a tévékamerát és a mikrofonos sugárzást. Csak, mert „semmit nem értettek”, beindultak a technikai médiumok, melyeket a Lacan szemináriumán résztvevők alkalmanként bevetettek. Mindkét esetben a mesternek volt „köszönhető” a teljesen meggondolatlan felvétel, mert tanításai nem voltak őrültségek és nem nevezhetőek „önelemzésnek”.13

De ha a szeminárium résztvevői még mindig nem emlékeznének az úgynevezett tantárgyak témáira, a kísérletezés rögzítéséről a következőt állítja Lacan:

Önök ezentúl és mindörökké gondolhatnak arra, hogy a készülékek vagy eszközök - a mikroszkóptól a rádióig és televízióig - a létezés alaptémáivá válnak. Ez jelenleg túllép a felfoghatóság határán; de még olyan tudományos diskurzusról nem hallottunk, feltéve, hogy a diskurzus valami, aminek szociális fejlődése nem vehető biztosra.14

A technikai reprodukálhatóság korában a pszichoanalízis nyílt provokáció. Mivel semmiféle előzetes diszkurzív tudást nem ad

,15 éppen a szociális kötelékről folyó diskurzus hozza létre a szociális köteléket. Nem véletlenül hozza szívesen elő a mester az olyan össze- bogozást, ami kibonthatatlannak mutatkozik. A Lacan- szemináriumokban rejlő provokatív társadalmi kötelékek szociálisan összekötnek, de egyébként semmit sem írnak le. „Régóta hallom” - mondja egyik hallgatója vagy hallgatónője -, „hogy az érzések mindig kölcsönösek. És, aminek ebből vissza kellene térnie: »Igen és akkor és akkor, a szerelem, a szerelem mindig kölcsönös?« - »Nemdebár, nemdebár.«”16

így működik nagy visszhangkamraként a Szent Anna kápolnája (és esetleg a kápolnák építésében kezdettől fogva nem is volt egyéb terv). A szerelem szó kimondatik, meghallatik, aki meghallotta, újra kimondja, és így tovább a küldő és fogadó között, amíg a körkörösség szabályai minden olyan értéket elérnek, ami a csereelméletben az oszcilláció állapota, és amit