Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)

Dolgos, alacsony asszony volt az anyai nagyanyám, nagyapám második felesége, akit szó szerint az anyjától vásárolt meg, miután valami titokzatosnak számító női bajban elpusztult az első feleség, nagyapám csalta nagyanyámat a molnárnéval, vagy amikor ment Várhegyre, Régenbe a sokadalomba lovat, tehenet vagy malacot venni, a keze is el-eljárt, azt meg anyám mesélte, hogy gyermekkorában sokszor ő szabadította ki a kezei közül nagyanyámat, mert szerette a gyerekeit és hallgatott is rájuk, nagyapám már halott volt, mikor nagyanyám elmesélte, volt neki egy harmadik gyereke is, egy fiú, Antikénak hívták, de meghalt nem sokkal a születése után, a múlt század negyvenes évei végén, ötvenes évei elején történhetett a dolog, valami járvány volt, mondta nagyanyám, de olyan felvilágosulatlanok voltunk, nem kérdeztünk semmit, ha meghalt vagy született valaki, már olyan nehéz visszaidézni az ő arcát is, ahogy ült itt a konyhában, ahol most én, elém tette a tányért, és kérdezte, hogy kérek-e pálinkát, kértem és kérdezősködtem tovább, tél volt, mesélte, a szomszéd faluban, Ditróban a kórház rácsozott ablakán keresztül nézte, hogy a fehér köpenyes orvosok kis koporsót visznek a havazásban, akkor gyanút fogott, vagy megérezte, hogy az lehet Antika, igen, mondták az orvosok, ő volt, Antika, de neki megtiltották, hogy elkísérje utolsó útjára halott egyetlen fiát, anyám