Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - Pollágh Péter: Dioptriák, óperenciák; Siratótiszt (versek)

POLLÁGH PÉTER

Dioptriák, óperenciák

л

A. könnyeid zsetfekete ingembe belevasaltad, nem akarom kimosni többé Persil mosóporral. Olyan vagy, mint a gyerek, bánnom kell veled. Simogat a szél: van ilyen, nem csak giccs-cikkben. A gyűrött ruhafigurákat tanítgatod, javítgatod. Inkább te bánsz velem. Sok gőzzel vasalsz.

Pimasz vagy, mint Bartimaeus.

Szemed kerek váróterem, palettás: angolkék, keltazöld, ultramarin, kobold- vagy babakék, látnokzöld; dioptriák, óperenciák, könnyű eltévedni benne.

Máskülönben integráló vagy, mint a tenger,

krapekok, spinék, ürgék, bakfisok: minden írott alak téged akar.

Fontosom vagy. Milyen szép szemeid világa! Felkapod a felkiáltót, ezt a régi jelet, és elszaladsz vele, persze felfele. Föl a kilátóra vagy a csillagvizsgálóba. Megállapítod: a csillagok mindenízűek. Adok egyet, erre varrjál gombot, most.

55