Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - Szerzőink
>\v KŐVE TKEZŐ SZAMUNKBAN „Az önelbeszélés során a szubjektum tehát nem a »nagybetűs Ёп-t« kívánja rögzíteni, hanem a személyiség sokarcúságát próbálja feltérképezni, és az önmagához való viszonyrendszerét, vagyis a sokféle identitásához, társadalmi szerepeihez fűződő viszonyát szeretné feltárni, amit az önartikuláció igényétől és kontextustól függően többféle névvel jelöl.” Petres Csizmadia Gabriella: Hogyan is szólítsam meg magam...? A név szerepe az autobiográfiai szövegekben „Bara túlságosan későn ébredt fel. Már mindent leosztottak, már minden az új szabályok szerint ment, és ő, az idealista, ebből kimaradt. Akkor jött rá, amikor fölmondták a munkahelyén. Leszázalékolták. Persze csak képletesen. Nem lett rá szüksége senkinek, mert nem is ártott, de nem is használt, csak úgy lézengett a világban, mint a levegő. De a legfölháborítóbb az volt, hogy nem szüntették meg a munkahelyét, hanem másvalakit vettek föl, egy néhány évvel fiatalabbat, és ezt már nem tudta elviselni. Most meg itt állt egy vödörrel és ragasztóval, a legnagyobb nacionalista szlovák párt képviseletében, mindenfelé fölragasztja azt, hogy, durván szólva, a magyaroknak kuss, mert most még lehet, hogy nem, de a következő választásokon már mi jövünk.” Grendel Lajos: Kampány