Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - NOVÁ DRÁMA/ÚJ DRÁMA FESZTIVÁL - Garajszki Margit: Egy öngyilkossági paktum margójára (a Proton Színház Demencia című előadásáról)
NOVA DRÁMA / Ú] DRÁMA FESZTIVÁL len logikával következteti ki, hogy az aláírásával elveszik a fedelet a feje fölül. Bartonek és Szathmáry doktor a betegek gyengeségeit kihasználva szerzik meg a beleegyezésüket: a Ceausescu-rezsimbe belerokkant Fogorvostól (Katona László) receptet kérnek, míg az egykori díva Sápi Mercédesz esetében házassági szerződésnek álcázzák a nyilatkozatot. A múltat folyton fényképek által felidézni próbáló, végtelenül törékeny Otira (Tóth Orsi) zuhanyzás közben törnek rá és durván kényszerítik, hogy adja a nevét a saját kilakoltatásához. A Nővérke (Láng Annamária) viselkedése a betegeivel szemben ambivalens. Egyrészt szinte saját gyerekeiként gondoskodik róluk és védelmezi őket - mikor rájön, milyen csellel akarják kiebrudalni a betegeket, önmagából kikelve teremti rendre Szathmáryt. Bizonyos pillanatokban azonban visszaél kiszolgáltatott helyzetükkel, igaz, csak apróságokban: elveszi a tárgyaikat, az egyik betege kezét a saját fenekére teszi, mintha az simogatná őt. Vágyik ugyanis a szeretetre, a gyengédségre, amit Dr. Szathmárynál és Bartoneknél is keres, azonban csak durvaság és megaláztatás éri. Végül éppen ő száll szembe a rossz megtestesítőjével, Bartonekkel. Önmagáért ugyan nem tud kiállni, ám amikor Bartonek újra Otit zaklatja, végez vele. Hiába sikerül megszabadulni ilyen módon Bartonektől, a kilátástalanság és az elkövetkezőktől való félelem kollektív ön- gyilkosságba vezet. A klinika demens betegei esélytelen áldozatok. Mivel az előadás során nem válnak igazi hőssé, még csak nem is alaposan kidolgozott figurák, öngyilkosságuk nem jelent különösebb tragédiát, szó sincs katarzisélményről, bár a téma alapvetően tragikus. Érdemes megemlíteni a darab történeti hátterét. A szakma erőteljes tiltakozása ellenére 2007-ben bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, az OPNI-t. Mundruczó épp ebben az időszakban próbált egy darabot az OPNI épületében, tehát a Demencia saját tapasztalatai alapján készült. Mégsem beszélhetünk dokumentarista színházi előadásról. A külső valóság nem objektív körülményként jelenik meg, hanem sokkal inkább személyes élményként, amelyet az alkotói látásmód, a stílus tesz művészivé. A stílust illetően ez a hol - szó szerint - véresen komoly, hol habkönnyű, komolytalan, humoros, pergő ritmusú, egyszer rockos, máskor operett stílusú zenei betétekkel és meztelenkedéssel teletűzdelt előadás egyszerre abszurd, morbid, nyers, merész és pimasz, de nem polgárpukkasztó, mert a trágárság, az obszcenitás, a meztelen emberi test itt teljesen természetesen jelenik meg, és mert ez alapjában véve szórakoztató színház. A zenei betétek erősítik, hogy három lépés távolságból tudjuk szemlélni a történéseket, hisz gyakran parodizálják is azokat. A zene Szemenyei János munkája, az egyik fő zenei motívum pedig ifj. Johann Strauss Bécsi vér című operettje, ami azért is érdekes, mert Mundruczó öngyilkosság-trilógiájának első része éppen a Denevér, ami egy Strauss- operett címe is egyben. Az érzelmi azonosulás, majd az elidegenítés eszközeinek használata a szituációk megteremtésében és a színészi játékban gyors egymásutánban következik. Az egyes alkotóelemek keveréke, a stílusegység hiánya nem engedi, hogy komoly drámát lássunk a történések mögött, még ha minden megszakítás egy provokáció is egyben, ami gondolkodásra készteti a nézőt. Az ilyen megszakítások közé tartozik a meztelen emberi test látványa is a színpadon, amire bőven akad példa. A Nővérke meztelenül zuhanyozik az emeleti fürdőszobában, majd felajánlja az oda belépő Bartoneknek, hogy orális örömökben részesíti őt, ami végül péniszvizsgálattá változik. A hasmenésben szenvedő Fogorvos érkezése 86
