Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - Weiner Sennyey Tibor: manilakígyó; füsti fecske (versek)
FÜSTI FECSKE gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk sosem tudtam addig miért füsti mígnem apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő kicsiny madarat hevesen dobogó szívével majdnem szent csíntevő ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk gyerekként a gyerekmadárnak ételként bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen a fészekben anyja-apja elébb megrágták, kissé megemésztették a bogarakat, és így öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.” és mi majdnem szent ferenc csintalan fivéremmel megrágtuk és előemésztettük a bogarakat és így öklendeztük fel neki csőrébe adtuk és tényleg megette már erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy „Szomjan fog halni, mert a füstifecske - szülők csőrükből itatták, belelehelték a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.” és erre mi pirkadatkor négykézláb felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali pírban a párát és csőrébe leheltük mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek értünk és titkon kiengedték a macskát de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan és énekelve kergettük el az ősök vadját és mikor megnőtt és megerősödött füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll és milyen is az a nem repülő madár mint a nem beszélő nem olvasó nem író ember lehet gondoltuk ezért majdnem 52
