Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Petres Csizmadia Gabriella: Egy csupor bánat és boldogság (Tamás Zsuzsa Macskakirálylány című kötetéről)
HOL VOLT, HOL N LM VOLI a kortárs világ elemei is (például hamuban sült pogácsa helyett szendvics várása). Kizökkentő funkcióval bírnak azok az incselkedő kiszólások is, amelyek az olvasó mese iránti elvárásait és a mesebeli sztereotípiákat kívánják leleplezni. Rögtön a mesekezdő formulát követően - ami ugyan kijelöli a mese helyszínét és főszereplőjét, lírai nyelvével mégis eltér a hagyományos mesekezdésektől - orron koppint- ja az olvasót a szöveg, hiszen a királyfit nem a hozzá illő tradicionális miliőbe illeszti, és ennek rendhagyóságára szövegszerűen is felhívja a figyelmet: „Hogy egy királyfinak palotában volna a helye? A királyfi is valahogy így gondolta!”10 Hasonlóan felhívó funkcióval bírnak azok a szöveghelyek, ahol a mesemotívumok struktúrájának megszegését a hallgatóság reakcióinak ábrázolása és a mesemondó önreflexív megjegyzései emelik ki. Ezt az eljárást figyelhetjük meg például, amikor a kíváncsi királykisasszony benyit a tiltott 12. toronyba, ahol a népmesebeli toposzok logikájából kiindulva a boszorkánnyal kellene találkoznia. A szöveg azonban így szól: „Elfordítottam a kulcslyukból kiálló rozsdás kulcsot - mi másért lett volna ott, ha nem azért, hogy elfordítsam? -, és beléptem a toronyszobába. A szobában pedig ott állt...- A boszorkány! - kiáltotta egyszerre a tátott szájú hallgatóság.- Nem, kedveseim, ki kell ábrándítsalak titeket! Nem volt a szobában semmiféle boszorkány. Egy olvasópult állt a szoba kellős közepén, s azon feküdt az Idők Könyve.”" A mesebefogadás elvárásait megtörő jelenségként jellemezhetők a meseszövés folyamatára történő reflexiók, amelyek a beágyazott szövegek kommentárjaiként szerepelnek. Az elhangzott mesékhez fűzött megjegyzések egyrészt a mesebefogadás folyamatát tematizálják, amely a meseszövés rituáléját, annak befogadókra gyakorolt hatását emelik ki, másrészt a beágyazott történetek értékelését egyenrangúvá emelik a történetszövés aktusával. A belső történetek narrációihoz fűzött kritikai megjegyzések a beágyazások interpretálásaként funkcionálnak, és további történetszövésre motiválják a narrátorokat. Ilyen biztató jellegű megjegyzésekkel találkozunk Rongybaba Sári meséjének zárlatát követően, ahol a hallgatóság az incipittel („Pedig egész mulatságosan indult”12), a szöveg stílusával („És remek a stílusérzéked, Sárikám”13), vala111 Tamás: i. m. 5. 11 Uo. 62. 12 Uo. 34. 13 Uo. 71
