Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
megválasztása és az a mód, ahogy az befolyást gyakorol áldozataira. Először is, azért, mert a napló - legalábbis annak modern, magánhasználatra készülő formája, és itt erről van szó - olyan médium, amely eredendően érintkezési pontot teremt írójának belső világa és a külvilág között, olyan írás, amelynek szerzője mintegy önmagával folytat párbeszédet, magának vallja meg, pontosabban: fogalmazza meg legrejtettebb titkait. A naplóval folytatott párbeszéd ezek szerint még inkább az általa megszólaló Voldemort-Denem hasonmás mivoltát támasztja alá. (Ennek ellentmondani látszik az, hogy először nem Harry, hanem Ginny ír a naplóba. Ez természetesen azt is jelezheti, hogy a napló mindenkori írójának „másik énjét” szólaltatja meg. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a Ginnyvel folytatott „párbeszéd” nem része a könyvnek, csak Tom Denem magyarázata nyomán szerzünk róla tudomást. Ugyanekkor viszont azt is elmondja Denem, hogy az ő eredeti célja a Harryvel való kapcsolatfelvétel volt, a lányt csak eszközként használta fel: itt visszatértünk a hasonmás-problémához.) A másik érdekes vonása a napló felhasználásának a bizalom kérdése: mindkét birtokosára azzal gyakorol hatást, hogy megnyeri bizalmát, Harryt alaposan félrevezeti, Ginnyt egészen hatalmába keríti: „Ginny kiöntötte a szívét, és nekem történetesen épp a szíve kellett. Leggyötrőbb félelmeiből, legrejtettebb titkaiból táplálkoztam, és egy idő után már erősebb voltam, mint ő. Elég erős ahhoz, hogy most már én osszam meg vele a titkaimat, én öntsem át belé azt, amit a szívemben rejtegetek...”16 Itt merül fel először Voldemort ártalmas varázserejének egy másik vonása: az, hogy belülről támad. Látomásokkal, a rejtett vágyak és félelmek felszabadításával, vagy akár ennek a belső hatásnak a legdirektebb motívumával, az imperius- átokkal. Példaként nemcsak a Főnix Rendje már idézett vízióira utalhatunk, hanem a horcruxra, amelynek puszta viselése is elég ahhoz, hogy megmérgezze a szereplők lelkivilágát, vagy arra a jelenetre, amikor a Flalál Ereklyéiben Ron elpusztítja a medált: „Ekkor a horcrux sziszegve megszólalt: - Beleláttam a szívedbe, és már az enyém. - Ne figyelj rá! - csattant fel Harry. - Szúrd le! - Láttam az álmaidat, Ron Weasley, és láttam a félelmeidet. Megkaphatsz mindent, amit kívánsz, és utolérhet minden, amitől rettegsz...”17 “ Uo. 288. 17 Rowling, J. K.: Harry Potter és a Halál Ereklyéi. Budapest, 2008, Animus. 312.
