Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT 18 Jung, Carl Gustav: Mélységeink ösvényein. Budapest, 1993, Gondolat Kiadó. 66. Az árnyék-archetípusról részletesebben lásd Jung, Carl Gustav: Aión. Adalékok a mély-én jelképiségéhez. Budapest, 1993, Akadémiai, illetve Franz, Marie-Louise von: Az árnyék és a gonosz a mesében. Budapest, 1998, Európa. 7-20. 19 Jung: Mélységeink ösvényein. 68. ARCHETÍPUSOS MINTÁK A HARRY POTTER REGÉNYEKBEN Ezek a motívumok még inkább arra mutatnak rá, hogy mennyire megfeleltethető egymásnak kaland és lelki konfliktus, a külső cselekmény és a belső történés. Hogy a figurák és a küzdelem, a motívumok hatásossága épp abban rejlik, hogy változatos és fantáziadús szimbolikus formában fejezik ki a legnagyobb kihívást a lelki fejlődésünk során: rosszabbik énünk, legalantasabb késztetéseink legyőzését. Épp ezért alkalmazhatók olyan sikeresen a szereplők értelmezésére Carl Gustav Jung archetípus-leírásai. Mindenekelőtt az árnyék, énünk elfojtott, épp ezért fenyegető, „sötét” oldala: „A kollektív tudattalan szükséges és nélkülözhetetlen reakciója archetipikusan formálódott képzetekben fejeződik ki. Önmagunkkal legelőször saját árnyékunkban találkozunk. [...] elengedhetetlen megismételni önmagunkat, hogy tudjuk, kik vagyunk.”18 Voldemort egyértelműen tekinthető Harry árnyékának - ezt fejezi ki hasonmás mivolta -, és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény szerint mind időrendi, mind ok-okozati szempontból Voldemort határozza meg kapcsolatukat, hiszen a tudattalan szimbólumainak épp az a jellemzője, hogy önálló, az énen uralkodó entitásnak tűnnek: „Tudatunkban a magunk urai vagyunk; látszólag mi magunk vagyunk a »faktorok«. Ám ha átlépünk az árnyék kapuján, rémülten döbbenünk rá, hogy tárgyai vagyunk a faktoroknak .”19 Ez abban is kifejeződik, hogy Tom Denem gyakorlatilag hasonló helyzetekre (árvaság, sivár, szeretettelen kisgyerekkor, meg nem értő környezet) épp ellenkezőleg reagált egykor, mint Harry: a gyűlöletet, a bosszúvágyat és az ezek kiéléséhez szükséges hatalom vágyát ébresztették fel benne. Ezek szerint Harry küzdelme a Sötét Nagyúrral - aminek, mint erről már szó esett, meghatározó része múltjának, történetének megismerése -, a tudattalanjával, a rosszabbik énjével való szembenézést és végül annak sikeres legyőzését szimbolizálja. Az árnyék archetípusának és a küzdelem motívumának meghatározó jelenléte még inkább felhívja a figyelmünket arra, hogy maga a főszereplő alakja is sok tekintetben archetipikus alapokra épül, csak épp az árnyalt individuális lélektani ábrázolás elvonja figyelmünket erről. Ez a kollektív kép ugyanis nem az egyéniség 56
