Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - Csapó Csaba: Kelet és Nyugat házassága - Tennessee Williams nyugati nó drámája (tanulmány)

embernek magának, egy kis önbizalmat... Mit festett a Sixtus-kápolna mennyezetére?” Ezután következnek azok a sorok, amelyeket a kritikusok Williams szemére vetettek, mondván, hogy a drámaíró saját önsajnálatának adott velük hangot: „Soha senki nem adott nekem.. . egy szemernyi, vagy egy bébis üvegnyi bizalmat, és nem volt hosszú, fehér szakállam, és létrám sem volt, hogy felmásszak a Sixtus- kápolna boltozatához, hogy megfessem a teremtés teremtését!” Ez a felkiáltás érthető Krisztus utolsó szavainak - Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - adaptációjaként (Márk 15,34). Ezután Mark következő szavai a sírba tétel allegóriájaként is olvashatók: „Rakd vissza a szavakat egy dobozba, és szegezd le a fedelet.” Még a sírból való kivétel és a feltámadás is előrevetül Mark szavaiban: „Leszedem a papír zsebkendőt és a hintőport az arcom, és tíz perc múlva újra itt vagyok.” Ezek után a földre zuhan, majd meghal.

Leonard és a Csapos kiviszik a halott művészt a színpadról, közben úgy tűnik, mintha Miriam nem érezne és nem venne észre semmit. Ha kételkednénk is a mennybemenetelben, mivel Mark szavai szerint „létrá[ja] sem volt”, ígérete, amely szerint visszatér, mégis prófécia jellegű. A darab végén kiderül, hogy Miriam okozta közvetve férje halálát avval, hogy összetörte Mark újfajta művészi látomását, s ahelyett, hogy lelki támaszul segített volna neki megvalósítania új művészetét, bolondnak gondolta. Értelmezésünkben a Tokiói hotel Williams sajátos „nó drámája”. Mint ahogy a nó drámák revelációval végződnek, itt is feltárul valami, éspedig Miriam tudatában. Rájön, hogy Mark nélkül az ő énje sem teljes. Amikor a darab végén kijelenti: „Nincsenek terveim. Nincs hová mennem”, akkor tulajdonképpen megtörik az a kör, amelyről korábban beszélt, mely magát a teljességet szimbolizálja. Mindezt megerősíti a végszava utáni színpadi játéka is, amikor „ Váratlan

erőszakossággal lerángatja magáról a karkötőit, és a lábai elé hajítja azokat. A színpad elsötétül”. A kört formázó karkötőitől való megszabadulás is azt jelzi, hogy az egység megbomlott, személyisége darabokra hullott, s avval, hogy a színpad elsötétül, az ő eljövendő halála is előrevetül.

Miután rámutattunk a színmű zen buddhista és nó elemeire, láthattuk a darab keresztény szimbolikáját is, és evvel meg is magyaráztuk annak „nyugati nó” jellegét. Nemcsak a keresztény szimbolika miatt nyugati a darab, de azért is, mert Anton Pavlovics Csehov dramaturgiájából is merített Williams a Tokiói hotel megírásakor. Williams Csehovot tartotta a legnagyobb drámaírónak és egyben példaképének is. A Tokiói hotelben szembetűnő a Csehovra történő utalás a tubákos- szelencével: tubákosszelence nő kezében csak és kizárólag Csehov Sirályaban fordul elő Williams drámája mellett. Williams a tubákosszelence kellékként történő alkalmazásával tiszteleg Csehov előtt. Nemcsak a tubákosszelence, de a kései Williams-dara- bok dramaturgiája is sok hasonlóságot mutat Csehovéval.

Csehov drámáiban a beszéd meglehetősen polifonikus, ami a legpregnánsabban a Három nővérben jelenik meg. Sokszor úgy tűnik, mintha Csehovnál időnként jóval később reagálnának a karakterek egymás mondataira, mint a néző/olvasó várná. A Tokiói hotelben a szereplők sokszor többsornyi késleltetéssel fejezik be egymás mondatait, ami eléggé megnehezíti a párbeszéd követését, csakúgy, mint amennyire nehéz Csehov polifon szerkesztésében kihallani, hogy miről is van szó, vagy hogy szó van-e egyáltalán valamiről. Csehov dramaturgiájának másik jellemző vonása az, hogy a színpadi cselekmény rendkívül lassú, s legtöbbször a néző nem azt látja, hogy mi is történt valójában, hanem a karakterek reakcióiból, érzelmi ki