Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)
FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK 23 Uo. 14-17. 24 Uo. 14. A Simphonia mystica című költemény hatalmas zenei katalógus,23 melyben a vers prozódiáját a haláltánc-parafrá- zishoz megszólaltatott zenei stílusok és hatások szervezik. Beethoven művészete profetikus zenét sugall, s ráadásul a zene fiziológiai értelmezhetősége is a vers tárgyává válik, s ezáltal a teremtés ellenőrizhetetlensége kerül előtérbe: „Szégyellve bújtak a süket fülek - fölös szerszám, mint napernyő este. A nagy mindenség egyszerűvé nyílott, mint víziós barát előtt az ég”.24 A látomás előtt megnyíló transzcendencia és a hallás elől elzárkózó zene így jut közös nevezőre. A gitárral „álomba mesélt” kedves képe is egyszerre romantikus és szimbolikus. A test hangtestté vagy hanggá válása egyszerre misztérium és egyszerre a szöveg létmódja: „Krisztus teste, vére / hangokká lett, / mit angyalok szája énekelt”. A harmónia és a diszharmónia, a populáris és az arisztokratikus, a profán és a szakrális ellentéteinek halmozása és mozaikjainak analóg költői felépítése a középkori vadomori-hagyomány gesztusaira is rájátszik. A háború agresszióját Wagner zenéje jeleníti meg, s ez egy olyan narratív struktúrát éltet tovább, melynek előzményeit kétségtelenül Kassák első kötetében érdemes keresni. „Sohse volt héroszok meséje / vigyázva állt a hangphallanx mögött” - összegzi Jarnó a háború teátralitását és a háborús retorika szólamszerű agresszióját. A hangokká alakított létezés leírásának e bizarr katalógusa az identitás, a saját hang meglelése, megszólaltatása felé irányítja a figyelmünket: a koherens én szétszakad, s önmaga ellentétévé válik, vagy egy másik dimenzióba lépve szembesül önmagával („láttam magamat, mint szembejöttem / mindennapos kávéházi magammal”). A zenétől való szabadulás igénye egyre erőteljesebbé válva jelzi a szubjektum kiszakadási igényét a hagyomány szimultán kavargásának karneváljából: Beethoven szent süketsége a belső zenére figyelő koncentráció felé irányította az akusztikus kiteljesedést, ám megszerezhető-e ez a belsőre fókuszáló odafigyelés a világzaj mesterséges kiiktatásával? („Leültem egy kőre az útszélen, / vattával dugtam be fülem, hogy ne halljam / az őrjöngő zenét”). A világ szirénzenéjének gyilkos csábítási potenciálja a hamis esztétikum forrásává változik. Ám 30
