Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)
FELVIDÉKI KODLOVAGOK a magunkra rendelt hallgatás sem képes mást kiváltani: „hiába / vergődik kalitkázott szavunk” (Vándorok).25 A Háború című vers ellenponttechnikája is kettős természetű, nem pusztán diszkurzív egybekapcsolásokról van szó, hanem zeneiekről is.26 A fekete lovas vágtatása apokaliptikus zenei aláfestéssel történik: „Örült lován belevágtatott a napba / és kialudt a nap.” Ez a misztikus nap korábban a világmindenség része volt, mely úgy épült fel, akár egy himnusz. A szférák kozmikus zenéjének keresztény analógiára megalkotott, zenei logikára épülő és épített univerzuma a teremtő pozíciójára kérdez rá az emberi létszorongatottság felől. Isten hiánya, halála, pótlása e kozmikus zenei harmónia helyreállíthatóságának kérdéskörévé növi ki magát. A szakrális rítus önmaga ellenében kezd el működni („új templomot emeltek: a temetőt”), s a matéria pusztulásának velejárója a szavak mögötti jelentéscsere is, az az evokatív asszociativitás, mely ellenőrizhetetlenné teszi a nyelvi áramlást és az azt jelképező verszenét: „hörgött a tenger, mert megakadt torkán / a Vér”. A kozmikus átrendeződés és a hörgés disszonanciája leegyszerűsítette a létezés paradigmáit is, ám a zenét nem olthatta ki véglegesen, egy illuzórikus, virtuális térben megképződik a nem létezés hangja, az elmulasztott lehetőség gúnykacaja, a megfogant, de meg nem szült valóság nevetése: 25 Uo. 18. 26 Uo. 39-40. 27 Uo. 59. „Kétféle ember volt csak - gyilkos és halott. és valahol a messzeségben boldogan kacagtak azok, kiket elfelejtettek világra hozni”. A világ megszövegesülése és kiolvashatósága Jarnó költészetének legalább annyira permanens eleme, mint a megszövegesült léttapasztalat hiábavalóságának tudatosítása. Ez részint a könyvként elgondolt és kiolvasható világ és természet középkori képzeteivel összefüggő világmetafora szép újjáélesztése, részint a saját test anyagi- sága és az írás prezentálásának anyagisága közti viszony traumatizáltságával függ össze („A nagy Számonkérőnek / nem lesz mit mutatni / és szégyellve dugjuk el / az ócska pár papírt, / mire nyomdafestékkel írtuk fel magunk”).27 31