Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)
FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK 10 Whitman, Walt: Fűszálak. Budapest, 1964, Helikon. 40. A részletet Gáspár Endre fordította. " Lásd pl. Reichard Piroska: Walt Whitman. Budapest, 1914, Franklin. (Különlenyomat a Budapesti Szemléből, 98-116.) Whitman- versek rendszeresen jelentek meg a Tett hasábjain Halasi Andor és Szabadkai György fordításában (1915. dec. 20., 1916. márc. 20.), illetve a Mában is Hevesy Iván magyarításában (1918. jún. 1., 1918. nov. 20.). „Magamat ünneplem és énekelem S amit én elfogadok, te is elfogadod majd”.10 Jarnó, noha tisztában van Whitman heroizmusának alap- természetével és romantikus pózával, s távolságtartóan tekint rá, mégis a leginkább az ő költői alapállását követi: az ő fűszálainak struktúrájára azonban hol a puszta, hol a város bőre alá temetett természet árnyaiban és emlékeiben rajzolódik ki. Az önmeghatározás és az alkotói identitáskonstrukció viszonypontjai nem annyira költészetesztétikai természetűek, mint inkább az applikálhatóság pragmatizmusa felől válnak érdekessé. Whitman és Verlaine két szélsőséges modell lehetőségét hordozza magában: egy felerősített és tettre kész én maszkként hasznosíthatja ugyan a két struktúrát, de Jarnó önidentifikációjának lehetőségeivel, legalábbis a versben megképződő retorika értelmében, egyik sem hozható fedésbe. Egy dehero- izált, az önmagaság kisszerűségének körkörös monotóniáját megtestesítő én természetesen ugyanúgy stilizált Jarnó-imidzs, mint a whitmani vagy a verlaine-i lenne, ám messze nem felnagyított entitást indukál, hanem épphogy szembe megy az Ady-féle modell váteszi elviselhe- tetlenségével, mely a szlovenszkói magyar irodalomban például a Mécs László-féle giccsköltészet legszerencsétlenebb regisztereiben teljesedik ki. E tekintetben, megkockáztatom: az átpolitizált kisebbségi létből fakadó irodalom-felfogások szigetvilágában kialakult monumentális küldetéstudatot sugalmazó heroizmust épp Jarnó József szerepfelfogása kezdte ki a leghatékonyabban. Az ő he- roizmusa ebben a kontextusban látszik a leginkább: épp ezért idegenkedik a whitmani modell egocentrizmusától is,11 holott nyelvezetének és a versek retorikai megformálásának nincs jobb mintája, mint épp a whitmani áradás radikalizmusa. Könnyen lehet, hogy Jarnó a whitmani énfelfogást azonosította valamilyen mértékben az Ady- féle heroizált egoval, holott a whitmani én a fűszálak sok- szorozódásában metaforizálódó kollektív én lesz, vagy pontosabban szólva csere-én, melynek lényege, hogy a vers középpontjában tulajdonképpen nem a költői én, hanem az énnel egylényegű, anyagiságában rokon olvasó énje áll (lásd a fenti idézetet). Whitman csak átengedi a maga nyelvi energiáiból kiformált én-konstrukciót a befogadói léttér identitáskonstrukciói számára. Ez a tenden26
