Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Kovács Ágnes Zsófia: Miért táncolnak a kéklábú szulák? (tanulmány)

tódás folyamata oldotta meg a nagyméretű agy problémáját. Ha az eseményeket az emberiség történelmének síkján értelmezzük, a véletlenek összjátéka tette lehetővé, hogy az ember bolygópusztító gonosz csúcsragadozóból az életben maradás gondjával küzdő tengeri élőlénnyé vált, s ezáltal megmenekült a kipusztulástól. Darwin azonban evolúcióelméletében a kiválasztódás folyamatát ellentétes irányúnak állítja be: a kiválasztódás a fejlődés gondolatával fonódik össze, a legrátermettebb él túl és szaporodik (Cordle 2000, 171). Vonnegut Galápagos-kom- mentárjában ellenben a csúcsragadozó csak abban kiváló, hogy elpusztítsa magát és környezetét (Morse 1992, 91). Az új kolóniában sem a legrátermettebb egyedek lesznek a faj ősei. Az ősapa egy teljesen komolytalan, beképzelt, műveletlen férfi, aki nem is tudja, spermái milyen kísérletben hasznosulnak, míg az ősanyák az esőerdőből származó civilizálatlan bennszülött szűzlányok.

A szaporodás mint evolúciós cél a történetmesélés egyik fő szempontja. Minden szereplő aszerint kerül besorolásra, vajon hím vagy nőstény, s vajon ivarérett-e már, illetve szaporodóképes-e még. Mary Hepburnről az egyik első információnk, hogy nem szült gyereket, s már túl van a klimaxon, nem szaporodóképes. Ezzel kapcsolatban a szereplők örökletes betegségeinek bemutatása is fontossá válik: az egyik hajótörött felnőtt nő, Selena örökletes vaksága és a kapitány lehetséges örökletes Huntington-kórja, ami miatt önként nem hajlandó szaporodni. A menekülők másik két férfitagja is örökletes betegség áldozataként hal meg, azaz hull ki a

reprodukciós láncból. Az egyik szereplő kutyája, az ivartalanított, nem ugató, nem szaladgáló jól nevelt eb nőstény volt valamikor, de a civilizáció sebészeti úton és neveléssel teljesen értéktelenné tette. A reprodukció szempontjából fontos az is, hogy Mary volt munkahelyén, az iliumi középiskolában minden tavasszal előfordult legalább egy véletlen teherbeesés, de volt olyan is, 1981 különös tavaszán, hogy egyszerre hat. Az érintettek fele a nyilvánvaló ellenérv dacára mindig azt állította, hogy nem létesített a fiújával szexuális kapcsolatot, s nem érti, hogyan lett terhes. A saját babáját hiába váró Maryben tehát nem ok nélkül vert gyökeret a meggyőződés, hogy egyesek olyan könnyen esnek teherbe, ahogy megfáznak, nyálkahártya kérdése az egész. E meggyőződés vezeti majd a kezét a mesterséges megterméke- nyítési folyamat során is.

A reprodukció 1986-os státuszának allegóriája a szövegben a perui bombázórepülőgép pilótájának beékelt története (217-218.). A pilóta a sztratoszféra határán repülve várja a parancsot, hogy elindítsa a fallikus rakétát Guayaquil város repülőterének női radartányérja felé. Az egyesítő robbanás a város nagy részét romba dönti, a menekülőket pedig a kikötő felé tereli. A rakéta megtette a dolgát, a „befogadó oldal” feladata a következmények orvosolása. A repülőgép pilótája szerint a rakéta kilövésének élménye, a pusztítás elindításának tudata nagyobb erotikus élményt okoz, mint az eddigi listavezető, a szexuális aktus (219.). Ám a reprodukció szempontjából ez az aktus céltalan: nem a szaporodást szolgálja, mint a huszadik század fogamzásgátló34