Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Higucsi Icsijó: A tizenharmadik éjszaka (novella, Nyeste Zsolt fordítása)

Szomorú este volt, a vázában a szuszuki7 fejei is búsan bólogattak: Inoszuke a ház mögötti töltésen szedte őket. (apán pampafű (Miscanthus sinensis), a holdnéző ünnepség hagyományos dísze. - A ford. Л A szülők háza Uenóban volt, Sinzakasitában, a Szurugadaiba vezető úton: egy sűrű erdő sötétjében állt magányosan. Ezen az estén a hold csak úgy ragyogott, és ha az ember kiment a főútra, olyan világos volt, akár nap­pal. Mivel nem volt saját riksásuk, az ablakból kikiabálva megállítottak egy, az utcán haladó kocsit.- Egyetértesz velem? Akkor mindenképp térj haza! Nem lesz mentséged, ha megrónak, mert a férjed távol­létében engedély nélkül eljöttél otthonról. Kissé késésben vagy, de egy riksával hamar hazaérsz. Majd néha átme­gyünk hozzád, meghallgatni. De előbb térj haza! - fogta meg az apa a lánya kezét, mintha ki akarná vezetni a ház­ból, holott együtt érzett a gyermekével.- Lemondok az eddigi életemről. Ma este visszaté­rek, Harada felesége maradok. És mivel egy feleség nem beszélhet így a férjéről, többé nem mondok ilyeneket. Egy nagyszerű emberhez mentem férjhez, aki még az öcsémért is megtesz mindent. Ha ti boldogok vagytok, és minden rendben van, nekem sincs okom a panaszra. Nyugodjatok meg, nem teszek semmi meggondolatlan­ságot. Mától kezdve a testem Iszamu tulajdona. Mindent úgy teszek, ahogy ő akarja. Megyek is haza. Ha Inoszuke hazatér, kérlek, adjátok át neki üdvözletemet. Isten áld­jon, édesapám és édesanyám. A következő látogatásom­kor már mosolyogni fogok. - Nem tehetett mást, felkelt. Az anyja fogta vékonyka pénztárcáját, kiment, és megkérdezte a kocsistól:- Szurugadaiig mennyi lesz? - mire Oszeki elköszönt:- Édesanyám, majd én kifizetem. Köszönök mindent. - Azzal kiment a rácsos kapun. Ruhája ujjába rejtette könnyes arcát, és szomorúan beszállt a riksába. A házban az apja köhögött, és hallani lehetett, hogy ő is sír. A holdfényben csak a szél zúgása és a bogarak zümmö­gése hallatszott. Minden szomorúnak tűnt. Még alig értek Uenóba, amikor a riksás hirtelen megállította a kocsit.- Mi történt?- Nagyon sajnálom, de tisztelettel megkérem, szálljon ki. Nem kell fizetnie - mondta a riksás váratlanul. 2. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom