Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Higucsi Icsijó: A tizenharmadik éjszaka (novella, Nyeste Zsolt fordítása)

Amikor Oszeki ezt meghallotta, megrémült. El sem tudta képzelni, mi történhetett.- Uram, kétségbe ejt, ha ilyeneket mond. Sietek! Szí­vesen fizetek akár többet is, de kérem, igyekezzen! Kü­lönben is, egy ilyen elhagyatott helyen nem találok másik kocsit. A szívbajt hozza az emberre! Ne tréfáljon, menjen már! - kérte kissé remegve.- Nem kell többet fizetnie, arra kértem, hogy szálljon ki. Már nem tudom tovább húzni.- Talán rosszul van? De akkor miért hozott el engem idáig? És most azt mondja, hogy sajnálja, de elfáradt! - Oszeki egy kis erőt vitt a hangjába, úgy dorgálta a riksást.- Elnézést, de már amúgy sem bírnám tovább - emel­te fel a férfi a lámpást, és távolabb lépett.- Micsoda egy önző riksás maga! Ha már a megbe­szélt helyig nem is, az is elég, ha legalább odáig elvisz, ahol találok egy másik kocsit. Legalább a Hirokódzsiig vigyen el! - kérte a nő kedvesen, hogy rábeszélje.- Ó, látom, ön egy fiatal hölgy... Bizonyára megré­mült, hogy egy ilyen elhagyatott helyen akartam kitenni. Ez igazán nem volt szép tőlem. Akkor hát elviszem. El­nézését kérem, hogy megijesztettem. - A riksás nem tűnt rossz embernek, és amikor visszatette a lámpást, Oszeki idegessége is csillapodott végre. Megnézte a kocsis arcát. Huszonöt-huszonhat éves, sötét bőrű, csontsovány fiatal­ember volt. „Ki lehet ő? Kire hasonlít?” Amikor a férfi a holdfény felé fordította az arcát, már a neve is a nyelvén volt Oszekinek.- Te vagy az? - kérdezte önkéntelenül.- He? - fordult meg a férfi.- Igen, te vagy az! Csak nem felejtettél el engem? - Oszeki megcsúszott, amikor kiszállt a riksából.- Te vagy az, Szaitó Oszeki? Szörnyen nézhetek ki. Nincs hátul szemem, így nem tudhattam, hogy te vagy az. De a hangodról fel kellett volna ismerjelek. Borzasztó egy semmirekellő lett belőlem - hajtotta le a fejét szégyen­kezve. Oszeki tetőtől talpig végigmérte.- Dehogy is! Ha az utcán sétálva találkozunk, bizo­nyára nem ismerlek meg. Egészen eddig azt hittem, hogy csak egy ismeretlen riksás vagy. Természetes, hogy te sem tudtad, ki vagyok. Bocsáss meg, hogy nem ismertelek fel. Mióta csinálod ezt a munkát? Ugye nem árt meg neked? Hallottam, hogy a nagynénéd elköltözött vidékre, és ott­

Next

/
Oldalképek
Tartalom