Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Varga Imre: Reggelnapló 11. (próza)
bennem, hogy megváltozzak, s hogy a meddő panaszkodás helyett megtapasztaljam mindazt, ami adatik, de úgy látszik, ez most kevés. Nem jó másokban, a külsőkben keresni folyton ingerültségem okát, mert vétkest mindig találok, találhatok; ennél már csak a bűntudat meddőbb, sivárabb, amiatt, hogy nem vagyok elfogadóbb, türelmesebb, nyugodtabb, s ezért aztán nem is szerethetem kellőképpen magamat. A jelenlét állandó feladat, sőt azon innen: téma, gondolatmag; evés közben is ennek az eszménye választ el a közvetlen megtapasztalástól. A szőlőszemek íz és izzás nélkül kerülnek a gyomorba, bár a figyelmem peremén azért ott az édességük. Tudnám-e Jézus nélkül, hogy ha a tudás nem válik szeretetté, könnyen silányul képmutatássá, színleléssé, szerepjátszássá? A kérdésre én vagyok a válasz. Mi van az ábrándok, képzelgés mélyén, mi van a gondolatokon, a gondolkodás kényszerén túl? Az értelmiségit csak a kérdés érdekli, s rá a fogalmi válasz. A tényleges válasz elől viszont inkább délutáni szundikálásba vagy tüsténkedésbe menekül. * Megfeledkezem róla, hogy a hétköznapi egy órai buszjárat ma jó tíz perccel korábban indul, így csak kora délután indulhatok Dorogra. Szeptember hatodika, az ipari korszak végén; bányásznap. Kedves ismerős arcok, szívélyesség, este pedig tűzijáték. Feri gyógynövényes zacskókkal, szatyrokkal teli szobájában alszom; elszenderedve gyermekkorom szénapadlásán érzem magam. Reggel ebbe a gyógyító illatba ébredek, füstölőt gyújtok. Ahogy leülök a párnára, a mama benyit, s bocsánatkéréssel hátrál vissza. Végigülöm azért a szokásos huszonöt percet. Utána fürdés az előkelő nevű (Palatínus) bányatóban. Majd elautózunk az Esztergom melletti Zamárd-hegyre őszibarackot szedni. Feri a feleségjelöltjével meg velem, vagyis hármasban. Kóstolgatjuk az érni kezdő csemegeszőlőt, üldögélünk élvezettel a napon, s ott ragadunk délutánig. A vendéglátónk gyakorlatias ember, borral, pálinkával üzletel, bár ő nem ivós fajta. A felesége mimóza lény, lelki-szellemi dolgok vonzásában él, s igencsak beszédes. A szomszédok, ismerősök élettörténeteit meséli. S ezek karmikus tanulságait keresi szenvedéllyel. Ebben társa Dorottya is, Ferink soros jegyese. A délutáni könnyű zápor bezavar a pince fölé tákolt házikóba, de nemsokára megint kisüt a nap s tisztább lesz a levegő is, mint az égi áldás előtt. Továbbra is ezoterikus hangolású beszélgetés, a férj csak közönként szólal meg, csakis gyakorlati dolgokban. Késő délután érünk le a rengeteg ajándék gyümölccsel a hegyről, már nem akarózik hazautaznom, s így megint a kertvárosi gyógynövényszagú szobában alszom. * A másnap reggel megint gyakorlással, majd tavi lubickolással indul. A víz körülölel, s boldogság hogy odaadom magam a víznek, a napsugaraknak. Jó volt tegnap a hegyen, jó ma a tóban. Gyümölcsreggeli az udvari diófa alatt, szemben a nappali fénnyel. Feri hazafuvaroz kanadai rendszámú kocsijával, így nem kell az út mellett megállókban a csatlakozásra várnom. Körbejárom a kertem, leülök, lazítok, s előveszem a naplóm; gondoltam, hogy ami a távollétemben történhet, majd ott följegyzem egy cédulára s átmásolom aztán ide. De egy szót se írtam le a
