Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - UTCAMAGÁNY - Garajszki Margit: „A színészeink döbbenetesek, mert naturalisztikusak” (beszélgetés a Hajléktalan Színház vezetőivel)
UTCAMAGÁNY arra, hogy játsszanak valaki mást, mint saját magukat. A próbákon olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek segítik az ellazulásukat, bizonyos mozgások elsajátítását, illetve azok automatizálását, de azok az ő mozdulataik. Az már a mi feladatunk, hogy kitaláljuk, milyen módon váljanak az előadás részévé. A darabjaink különlegessége, hogy a szereplők nyolcvan százalékban felcserélhetők. Sofia Smolková színikritikus ezt „puha ízületnek” nevezte, ami annyit jelent, hogy ha valaki valamilyen oknál fogva adott este nem tud játszani, másvalaki helyettesítheti, de ha nincs, aki helyettesítse, akkor a jelenete kimaradhat, a darab egésze akkor is működik. □ Milyen a Hajléktalan Színház repertoárja? Patrik Krebs: Eddig tizenegy darabot mutattunk be. Vannak köztük olyanok, amelyek a klasszikus színművekhez állnak közel, vannak avantgárd és kifejezetten szerzői darabok is. A mesés-horrorisztikus Véres kulcscsal kezdtünk. A második előadásban egy konkrét személy életének felvázolása által egy egyetemes történetet vittünk színre arról, hogyan kerülhet valaki az utcára, sőt felvázoltuk a hajléktalanok különféle csoportjait is - kannásborosok, nejlonzacskósok, Nota Bene-árusok, azok, akik elvállalják az alkalmi munkát és azok, akik nem. Ez után a darab után rájöttünk, hogy nem jó, ha a színészeink a színházban is azzal foglalkoznak, amivel a mindennapjaikban, ezért a következő előadás, a Dia de Muertos - Halottak napja egy egész más világban játszódott, méghozzá Mexikóban, sőt a darabban feltűnt egy milliomos nő is. Ezután egy Japán által ihletett darab következett, a Haiku, itt a szöveg helyett a mozgásra és a képzőművészeti megoldásokra helyeztük a hangsúlyt. Ezt követte а Киса Paca című előadás, amelyhez a színészek történetei, témái szolgáltak alapul, de nem csak a hajléktalan léttel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztunk. Az előadást Madien Komárová rendezte, aki abban az időben a prágai hajléktalanokkal dolgozott. A következő előadás A csodagyerek című könyv adaptációja alapján született, amelyet az egyik színésznőnk írt a pszichiátrián eltöltött mintegy húsz évéről. A nagyközönség előtt feltártuk egy pszichiátriai beteg valós történetét, aki nemcsak feljegyezte a vele megesett történeteket, hanem játszik is a darabban. Emellett párhuzamosan próbáltuk a Dunadráma, avagy gusztustalan kávé és olcsó cigi című darabot, amelyben a színészeink professzionális színészekkel dolgoztak együtt. Ursula Kovalyk: Még nem említettük a Piatea című darabunkat, amely egy utcai performance. Ezt az előadást játszottuk a pozsonyi Eurovea bevásárlóközpontban karácsony előtt, és felléptünk vele a legnagyobb szlovákiai nemzetközi színházi fesztiválon, a Divadelná Nitrán is. A Piatea hajléktalanok, testileg és szellemileg sérült emberek bohócelőadása magasított székeken, flash mob és happening keveréke, amely során a kicsik naggyá, a kövérek vékonnyá, a gyengék erőssé, a csúnyák széppé válnak. □ Magyarországon szintén létezik hajléktalanokkal foglalkozó színház. Van valamilyen együttműködés a szlovák és a magyar hajléktalan színház között? Patrik Krebs: Már hat éve együttműködünk a Budapesten működő AHA Színpaddal. Minden évben részt vesznek a szervezésünkben megrendezésre kerülő pozsonyi ERROR fesztiválon, és nemcsak előadásokat játszanak, hanem a fesztivál partnerei is. 2008-ban az AHA Színpad meghívott minket, hogy közösen próbáljuk Charles Dickens Karácsonyi ének című darabját angol nyelven. Négy hajléktalan színház színészei játszottak együtt, a 12
