Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - UTCAMAGÁNY - Garajszki Margit: „A színészeink döbbenetesek, mert naturalisztikusak” (beszélgetés a Hajléktalan Színház vezetőivel)
UTCAMAüANY tóttá az első darabunk sikerét, amely teljesen független produkcióként jött létre. Elsődlegesen nem a darab bemutatása volt fontos számunkra, hiszen senki sem sürgetett minket, a próbafolyamat alakulásának megfelelő tempóban haladtunk. Röviddel a bemutató után elnyertük a svájci Art For Peace díjat, aminek köszönhetően Szlovákia-szerte bemutathattuk az előadást. Mindezen tapasztalatok alapján döntöttünk úgy Ursulaval, hogy létrehozzuk a polgári társulásunkat. □ Milyenek voltak az első tapasztalataik a hajléktalanokkal folytatott színházi munka során? Ursula Kovalyk: Az első előadás rendezője Anka Grusková volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a hajléktalan színészek témáit dolgozzák majd fel. Akkor még nem tudatosult bennünk, hogy ezek az emberek soha nem beszéltek az érzelmeikről, bizonyos érzéseket egyáltalán nem voltak képesek megfogalmazni. Három próba után jöttünk rá, hogy ez nem fog menni, úgyhogy Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvének adaptációját vittük színpadra. Az első előadásunk, a Véres kulcs egy színházi etnodarab volt, amelyben primitív hangszereken játszottunk. Az, hogy szociális munka szakon végeztem és személyiségfejlesztő (szupervízor) voltam, nagy könnyebbséget jelentett, mivel jártas voltam a csoportdinamika, a szabályok felállítása és betartatása, az emberekkel való munka terén, amit ha nem oldunk meg, a csoport széthullik. Ennek köszönhetően éltünk túl néhány válsághelyzetet is, mint alkohol a színházban, vagy amikor valaki nem jön el a próbára, előadásra, esetleg eltűnik a turnén. Mindig sikerült megoldanunk a problémákat, ami megerősítette a csapatot. Vezetőként fontos volt a számunkra, hogy ne menjen el a kedvünk a színháztól, és hogy ne legyünk csalódottak, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük. Megér- J | tettük, hogy nem akarhatunk többet a színészeinktől, mint amit ők tűznek ki maguknak célként. A mi feladatunk, hogy motiváljuk őket, hogy egyre magasabb célokat tűzzenek ki maguk elé, de az általuk diktált tempóval kell haladnunk, mert ha mi előresietünk, lemaradnak és motiválatlanokká vállnak. □ Milyen kritériumok alapján választanak drámai szövegeket, és hogyan állítják össze a színház dramaturgiai tervét? Ursula Kovalyk: A drámai szövegekkel nagyon óvatosan bánunk, mert a társulat több tagjának is van valamilyen beszédhibája, előfordul a diszlexia és a diszgráfia is. Mindig olyan szöveget választunk, amit ők is megértenek, a magukénak éreznek, nem csak bemagolják és felmondják a színpadon. A Flalottak napja című darab, amit én írtam, választóvonal volt, mivel rájöttünk, hogy a továbbiakban nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a mozgásszínházi elemekre. Paradox módon, a mozgásfejlesztésnek és a lazító gyakorlatoknak köszönhetően a színészeink beszédkészsége is sokat javult. Az utolsó előadásunk, a Báb sokkal inkább mozgásszínházi, mint szövegközpontú előadás. A színészek magabiztosabbak, ha az előadásban nem a szöveg dominál. □ A Hajléktalan Színház színészei milyen mértékben értik a színházi nyelvet, és milyen tapasztalataik vannak a színjátszás területén? Ursula Kovalyk: Nincs színjátszó tapasztalatuk, de legalább nem rontották el őket. (Nevet.) Vannak közöttük olyanok, akik gyerekkorukban báboztak vagy szerepeltek valamilyen gyerekelőadásban, például ha gyerekotthonban nevelkedtek. A színészeink egyáltalán nem mesterkéltek, ami nagyon jó. Soha nem is próbáltuk meg őket rávenni 11
