Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Richard Dawkins újrafelfedezése (beszélgetés Richard Dawkinsszal, Kelemen László fordítása)
két”, amelyeket élőlényeknek, organizmusoknak nevezünk. □ A legnagyobb mutatvány című könyvében a gége alsó részét ellátó ideget úgy jellemzi, mint a legpocsékabb tervezés (pontosabban a tervezés hiányának - a ford.) ékes bizonyítékát. Azt írja, hogy noha az ideg kacskaringós útjának oka tökéletesen érthető, ön még sem tud rá úgy gondolni, mint valamiféle tervezés eredményére, hanem csak mint evolúciós folyamatok következményére. Beszélne erről egy kicsit részletesebben?- Menjünk vissza halőseinkhez, de vizsgálhatjuk a ma élő halakat is! A szóban forgó gégét ellátó ideg megfelelője náluk az egyik olyan ideg, amely a kopoltyúkat látja el. Az embernek nincsenek kopoltyúi, csak embrió korában, és az embrionális kopoltyúívek egy részéből alakul ki a gége. A kopoltyúk- hoz erek is vezetnek. Az emberi ideg halakban létező megfelelője a lehető legközvetlenebb úton, a megfelelő artéria mögött fut a kopoltyúkhoz. A halak kijöttek a szárazföldre, létrejöttek a köztes fokozatokon keresztül az emlősök, amelyeknek megnyúlt a nyakuk, és az ideg az artéria mögött maradt, miközben azzal együtt hátra került - azaz az emberben a felegyenesedett tartás miatt alulra, a mellkasba. Az evolúciós változások miatt a gégét ellátó ideg útja most úgy néz ki, hogy lefut a mellkasba, megkerüli az aortaívet, és felfelé halad a gégéhez. Az egymást követő generációkban a nyak mindig csak egy kicsit lett hosszabb, ezért az idegnek is csak kicsivel lett hosszabb a lefutása. A kerülőút mindig csak egy törtmilliméterrel nőtt, és ennek elhanyagolhatók a költségei - legalábbis egy hatalmas embrionális átszervezéshez képest, amely egy nagy makromutációval elérné, hogy az ideg az artéria fölé kerüljön. Az egészre úgy kell gondolnunk, mint egy hosszú-hosszú történetre. A halőseinknél ez az ideg még a lehető legegyenesebben tartott a kopoltyúkhoz. □ Ön szerint melyek a darwini szociális elméletnek azok a pozitív erői, amelyek a mi társadalmunkra is érvényesek?- Óvatosnak kell lennünk, amikor a dar- winista gondolkodásmódot bizonyos társadalomtudományi ágakban alkalmazzuk. A társadalomtudósok szerint a kutatásaik tárgya tökéletesen vizsgálható, és nem szeretik, ha ebbe a biológusok is belezavarnak olyan csúnya dolgokkal, mint a gének. A biológiánkat kétségtelenül befolyásolják a kulturális és szociális hatások, ám az agyunk ettől még állati agy. Az evolúciónk Afrikában zajlott, és Afrikában küzdöttünk a fennmaradásért olyan kisebb csoportokban, mint például a cerkófmajmok törzsei. Nekünk is vigyáznunk kellett, hogy ne egyenek meg az oroszlánok; nekünk is elő kellett teremtenünk az élelmet; nekünk is harcolnunk kellett a szomszéd törzsekkel. Ezeknek a dolgoknak együttesen kellett kialakítaniuk az agyunkat. Jóllehet, mára megszabadultunk számos olyan októl, amely az agyunkat eredetileg formálta, ezeknek az emlékei még mindig bennünk vannak, és furcsa vagy éppen ismerős módon érvényesülnek a vitáinkban, a vezetők magatartásában, a kocsmai veszekedésekben és sok másban. Az állati eredet mindig ott lappang bennünk a háttérben még akkor is, ha csak a bonyolult szociális evolúció szűrőin keresztül érvényesül. □ Ön szerint történt-e valamilyen változás abban, ahogyan a közbeszédben az ateizmusról beszélnek 2006, azaz az Isteni téveszme című könyvének megjelenése óta? 8
