Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Mátrai Titanilla: Szamurájok és kísértetek, avagy erkölcs és erkölcstelenség Japánban (tanulmány)
JAPÁN SZEMLE azaz a sógun rezidenciáján főben járó bűnnek számított, melyért Naganorinak rituális öngyilkosságot6 kellett végrehajtania. Azt nem tudni azóta sem, hogy mi vezetett a két fél konfliktusához, azonban tény, hogy Naganori halálos ítéletével szemben Josinakára nem róttak ki semmiféle büntetést. Korabeli elbeszélésekből gyanítani lehet, hogy Josinaka provokálta Naganorit, így a közhiedelem szerint Josinaka a gonosz és egyben gyáva szereplője a történetnek, míg Naganori az erkölcs és a bátorság megtestesítője. Naganori halála után az ő vazallus szamurájai gazdátlanokká (remin) váltak. Titokban bosszút terveitek, és az eset után két évvel negyvenhét szamuráj, az egyikük, Óisi 6 A rituális öngyilkosság a harakiri, amit japánul inkább a szeppuku kifejezéssel jelölnek. 7 A darabot hárman írták: II. Takeda Izumo, Mijosi Sóraku és Namiki Szenrjú. 8 A Gcnroku-kor az 1688-tól 1704-ig terjedő időszakot jelöli, mely a japán kultúra egyik fénykora volt. A darab alapjául szolgáló Akó-incidens is ekkor történt. Kuranoszuke Josio vezetésével, lecsaptak Josinakára, és leszámoltak vele. A kor szigorú törvényei szerint ők sem maradhattak büntetlenek, így mind a negyvenhét szamuráj harakirit, követett el. Azonban ne feledjük, hogy szamuráj körökben a harakiri mint halálbüntetés a lehető legenyhébb forma, mely által a halálraítélt becsületén nem esik csorba, és dicsőséggel fejezi be életét. A történetet az események után alig fél évszázaddal már a nagyközönség is láthatta. Az első feldolgozást bunraku- színpadon (japán bábszínház) 1748-ban mutatták be Oszakában Kanadehon csúsingura címen, ami magyarul annyit tesz, hogy A hűség kincsestára капа írásjegyekkel írva.7 Ugyanebben az évben a színmű kabuki színpadon is megjelent. A kor cenzúrája miatt azonban az incidenst egy korábbi időbe helyezték, a Muromacsi-korba, a szereplőknek pedig más nevet adtak, bár néhányuk esetében ezek a nevek hasonlítottak a valóságosakhoz. A történet főbb szereplőinek neve az alábbi táblázatban látható. A valóságban A színpadon Takumi no Kami Naganori Enja Hangan Kira Kózukenoszuke Josinaka Kó no Moronó Óisi Kuranoszuke Josio Óbosi Juranoszuke A történetnek számos feldolgozása ismert. A klasszikus színházban a fent említett Kanadehon csúsingurán kívül érdemes megemlíteni még a XX. században keletkezett Genroku csúsingurát (A hűség kincsestára a Genroku- korhan8). A Kanadehon csúsingura az eseményeket alapos
