Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Jámbor József: Misima színházi univerzuma (tanulmány)
JÁMBOR JÓZSEF (APÁN SZEMLE Misima színházi univerzuma jj JVtisima tehetsége egészen kivételes, és ez nemcsak japán, hanem világszínvonalú tehetség. Talán háromszáz évente ha egyszer születik ekkora zseni, mint ő” - nyilatkozta a szerzőről atyai barátja és mestere, Kavabata Jaszunari a New York Times riportereinek 1970-ben, nem sokkal az író döbbenetes és elképesztő öngyilkossága előtt. (Misima november 25-én a társaival megtámadta a tokiói Icsigaja negyedben álló katonai támaszpontot, foglyul ejtette annak parancsnokát, felsorakoztatta a helyőrséget, beszédet intézett hozzájuk egy erkélyről a régi szamuráj erkölcsök követésének fontosságáról, majd visszavonult az épületbe és harakirit követett el.) A Nobel-díjas író nem túlzott: Misima életműve mérhetetlenül gazdag, szerteágazó és roppant izgalmas. Ha csupán a színházi elemekre koncentrálunk, akkor is hihetetlen méretű és súlyú anyaggal van dolgunk. A misimai oeuvre nem csupán a singeki - az „új színházinak nevezett nyugati stílusú drámajátszás területeit hódította meg, hanem a tradicionális japán színház egyenes ági örököseként biztosította annak XX. századi kontinuitását, méghozzá úgy, hogy közben világhírűvé tette azt. Misima - kortársai közt egyedülálló módon - képes volt arra, hogy klasszikus kabuki szövegeket írjon, annak tradicionális formáit követve, XVIII-XIX. századi japán nyelven. Ám mindez nem volt elég. Tehetsége arra is alkalmassá tette, hogy megalkossa egy másik tradicionális japán színházi műfaj jelenkori változatát. Modern «ó-játékai bejárták a világot, rengeteg helyen bemutatták őket, ismertté tették szerzőjüket, műfajukat és a kultúrát, ahonnan származtak. Hatalmas sikerük egyik biztonyítéka Misima háromszori jelölése az irodalmi Nobel-díjra. Ha nem él tragikusan rövid életet (45 éves volt, amikor meghalt), idővel bizonnyal megkapta volna azt. A pályája utolsó évtizedében önmaga által is deklaráltan, és néha már-már hisztérikus-agresszíven, a japán értékekre fókuszáló alkotó a nyugati irodalomnak is ugyanolyan kiváló ismerője volt, s ezt a tudását számos művében kamatoztatni tudta. A Szado kósaku fudzsin (Madame de Sade) vagy a Vagatomo Hittorá (Barátom, Hitler) csak néhány azok közül a darabok közül, melyeket akárha Európában vagy Amerikában vetett volna papírra alkotójuk. És ezek mellett még ott a temérdek esszé, bennük temérdek gondolat, a prózaírás, a színházcsinálás és a drámaírás gyakorlati és elméleti problémáiról. GYERMEKKOR, IFJÚKOR ÉS SZÍNHÁZ (1925-1947) Misimát mondhatni csecsemőkorától érték intenzív hatások a színházat illetően. Már karon ülő gyermekként hallhatta édesanyját, amint az otthon különböző nó-színházi énekeket, ún. utalókat gyakorolt, emellett nagyanyja és édesanyja szenvedélyes kabuki- rajongók voltak, akik igen sűrűn jártak a Kabuki-zába (így hívják a legnagyobb tokiói kabuki-színházat), és mikor felcseperedett, a kis Kimitakét (Misima eredeti személyneve) is mindig magukkal vitték. Életében az első előadás a Takeda Izumo, Mijosi Sóraku és Namiki Szenrjú nevű szerzők által a XVIII. században írt Csúsingura volt. (A címet szokták fordítani A 47 rónin történetének, magyarra A hűséges szolgák kincsesháza, avagy a róninok hűsége címen 46
