Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - Szerzőink

KŐVETKEZŐ SZÁMUNKBAN

„Egy oximoron, egy vigaszág,

Egy örökös morzsa arról az asztalról,

Ahol a kenyeret vágják.

Egy kibontott reakciós termék,

Egy olcsó tábortűz, egy tévremény,

Egy mérgezett egérbélben vonagló málhás fémszekér.”

Laboda Róbert: „Európai kisebbség”

„Azt mondják, a saját szuperképességeinket nem mi magunk választjuk meg.

Mondjuk, ebben van valami, mert nem rémlik, hogy valaha is vágytam volna rá, hogy láthatatlan legyek. Jó, voltak pillanatok, amikor igen, de ettől függetlenül még mindig hasznosabbnak tartom azt, ha az ember tud repülni, képes teleportálni, lézerszemei vannak, vagy, mint Arnold bácsikám, egy hajtásra le tud gurítani egy korsó sört vagy bármilyen folyadékot. Kivéve a fagyállót. Az az ő kriptonitja.”

Csillag Lajos: A túlsó part