Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - Szerzőink
E SZAMUNKBAN „Néhol éjjel-nappal építkeznek, ez a város arcszépítése. Elsétáltam a közeli kis parkhoz, ahol senki sem szokott ülni, mert a kutyások oda hordják a kedvenceiket levegőzni. Végighúztam a tenyeremet a gyepen. Néha baromira jólesik érezni, hogy van föld, van testem, és ez a test az enyém. Ekkor valami megcsípte a tenyeremet, és akkor, mikor belém vágta a csőrét, akkor vettem észre. Nagyot néztem, basszus, mert egy kakas volt, a bokrok alatt sétálgatott, szemezgetett és kapirgált, aztán leült és befészkelte magát egy gödörbe, és onnan pislogott, satöbbi.” Khashayar Naderehvandi: Kihallgatás (A. Dobos Éva fordítása) „Megfordul, és egyszerűen futásnak ered, úgy sprintéi, mintha az ördög lenne a nyomában, én meg végül felérek, és teljes pompájában meglátom Bulbjerget. A szemem először a puha partvonalat követi, aztán kinézek a tengerre, ott lent a tágas, vad Északi-tenger, amely szürkészöld ma, és szinte teljesen békés. Behunyom, majd kinyitom a szemem. Idekint erősebb a szél. Kedvem támad lefeküdni, és megadni magam a fehér fénynek, elzárni a szemem tőle, csak a füvet járó szelet érezni, az egész különös, suttogó hangokat, amelyeket a nyári szél ad a fűben, meg a poszméhek és a szöcskék egész, egész közel.” Naja Marie Aidt: Bulbjerg (Szőke Zsolt fordítása)
