Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Mirkka Rekola: [Évtizedek múltán...]; [Milyen sokszor...]; [A gyerek, aki...]; [Az év csak akkor egy hely...]; [Beragadt a lift...]; [Látom anyámat...]; [Almavirágok...]; [Fel le...]; [Virrasztani...]; [Lehúzom sapkám ellenzőjét...]; [Nézd, milyen magas az ősz...]; [Ágakkal növik be a fák...]; [Már nem melegek az éjszakák...]; [Itt van...]; [Utazz más városokba...]; [Már kabát nélkül...] (versek és aforizmák, Polgár Anikó fordításai)
SARKI FÉNY [NÉZD, MILYEN MAGAS AZ ŐSZ...] [1CATSO KUINKA SYKSY ON KORKEA...] Nézd, milyen magas az ősz, s milyen alacsony a macska. A gyümölcsöskert itt, mint a félbevágott hold. Magad szeretnéd leszakítani az almát: felemeljelek vagy inkább az ágat hajlítsam feléd? [ÁGAKKAL NÖVIK BE A FÁK...] [PUUT KASVAVAT OKSAT...] Ágakkal növik be a fák az ágak közeit, sűrűsödik az erdő és a napok évei. Dús az erdei fenyő, mögötte van egy másik: többszörös számomra az arcod. [MÁR NEM MELEGEK AZ ÉJSZAKÁK...] [ E I V ÁT YÖT OLE LÄMPIMIÄ E N ÄÄ ... ] Már nem melegek az éjszakák, a fekete ribizli íze hideg, a pézsmapatkány gyorsabban úszik, a városban a fények sűrűsödnek. Fenyőlomb lendült a tető fölött, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valami feledésbe merült. Keletről vonat hangja, bagoly rikoltása délről. 78
