Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - SARKI FÉNY - Mirkka Rekola: [Évtizedek múltán...]; [Milyen sokszor...]; [A gyerek, aki...]; [Az év csak akkor egy hely...]; [Beragadt a lift...]; [Látom anyámat...]; [Almavirágok...]; [Fel le...]; [Virrasztani...]; [Lehúzom sapkám ellenzőjét...]; [Nézd, milyen magas az ősz...]; [Ágakkal növik be a fák...]; [Már nem melegek az éjszakák...]; [Itt van...]; [Utazz más városokba...]; [Már kabát nélkül...] (versek és aforizmák, Polgár Anikó fordításai)

SARKI FÉNY

MlRKKA REKOLA*

I ÉVTIZEDEK MÚLTÁN...]

[ V U O S I K Y M M E N T E N KULUTTUA...]

Évtizedek múltán találok rá

a fiók alján egy ceruzára, melyet még apám hegyezett ki.

Stílusosan,

késsel van kifaragva.

Olyan ez a ceruza, mint a kézmozdulata a könyv lapja fölött,

a kézírása.

Látom a kézelőt, a csuklót, a kezet, a barna bőrt, a behajlított, ceruzát szorító ujjakat, s látom a ceruzát, amint félredobják.

[MILYEN SOKSZOR...]

[KUINKA monta kertaa...]

Milyen sokszor mentem el mellette.

Az év már nem lehet egy hely nélküled.

Átmentem a kapun, visszajöttem,

valaki a kőfalon át

az udvarba dobott egy kerékpárt.

Nem két kerékpár: egy kerékpár.

Illatos volt a lőne, árnyékban virágzott,

a lépcsőházam ajtaja előtt.

Az összes kapu, amelyről írtam.

De a hold mindig ugyanaz,

leszámítva, hogy

ő egyszerre idő is és egyszerre hely is.

* A versek forrásai: Rekola, Mirkka: Virran moletnmin puolin. Runot 1954-2004. Helsinki, 2009, WSOY, illetve Rekola, Mirkka: Tuoreessa muistissa kevät. Aforistiset kokoelmat. Porvoo-Helsinki-Juva, 1998, WSOY. A jogörökösök engedélyével közölve. (Published by permission of the Heritors.)

74