Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Weiner Sennyey Tibor: Gondvána. Weöres Sándor és Hamvas Béla levelezése (esszé)
ha egy-egy levél megírására megszakítom, mindjárt szidnak-fenyegetnek érte; este, vagy éjjel írni pedig nem lehet, világítóeszköz és külön szoba híján. (...) Lehet, hogy augusztusban vagy szeptemberben fel tudok utazni Pestre, de ez egyelőre nagyon bizonytalan. Se pénz, se utazási engedély, stb. Feleségednek kézcsók. Ölel, Sándor. Csönge, 1945. július 24.” Weöres Sándor 1998-ban kiadott leveleiről Mórocz Zsolt ezt írja tanulmányában: „Weöres Hamvashoz hasonlóan tudta: az idill nem teremthető meg a valóságban, de a szellem segítségével átélhető. Rajtuk kívül kevesen rendelkeztek ezzel a belső képességgel a hazai irodalomban (...) Barátságuk legfontosabb hozadéka, hogy a költő szabadon kitárulkozhat a rokonlélek előtt.” - És ez alighanem igaz is, de nem biztos, hogy a legfontosabb. Hogy megértsük, miről is van szó pontosan, egy kicsit ki kell kacsintanunk a levelezésből, és a nem oly rég kiadott Weöres-féle Egybegyűjtött prózai írások egyik legizgalmasabb részlete felé kell fordulnunk. 1933-ban, tehát amikor a költő húszéves volt, néhány igen érdekes, rövid prózai munkát rögtönzött, melyeket a 2011-ben kiadott kötetben Egy magánmitológia töredékei címmel olvashatunk. A három rövid írás a KUUMAMI, „a szakadatlanság tana", amelyet Weöres szerint Atlantiszon vallottak, A GUR BIRODALOM története, amely egy Kr. e. 23000 körüli történelem részlete, és végül a jelen írásunk szempontjából legfontosabb, a TULIPÁNFÖLD. Nem mellesleg az írások Weöres egy kéziratos füzetében maradtak fenn, amelyet egy árverésen szerzett meg a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az árverés kiA TITOKZATOS WEÖRES A írásában külön feltüntették még, hogy „a füzet későbbi részében olvasható, Új-Ma- gyarországról, Tulipánföldről és Parvatiról szóló íráshoz kapcsolódó, a hódítók neveit is feltüntető térkép” is volt. Ezt a térképet, sajnos, nem találjuk meg az Egybegyűjtött prózai írások című kötetben. Mindenesetre az írás rendkívüli derűvel úgy kezdődik, hogy „1909-ben a magyar Kázmér Ferenc föltalálta az űrhajó elméletét. Találmányát 1940-ben Edő János és Holos Márton mérnökök tökéletesítik. 1942-ben Edő és Holos, báró Perényi Kálmán gyárossal és Bebek Miklós csillagásszal útnak indulnak, körüljárják az egész Naprendszert. Negyedik útjukon más rendszerekbe is elmerészkednek.” A tökéletesen anakronisztikus sci-fit Weöres Sándor szépen végigviszi, és leírja, mi történik közben a Földön, hogyan osztozkodnak az új bolygókon, majd „Kiüt a harmadik világháború, minek vége, hogy a kivándorlások és pusztítások által megritkult lakosságú Föld 2024-ben egyetlen birodalommá válik Gea néven Nir khan keze alatt.” Az egész levél mindössze pár oldal, ijesztő vízió, melynek humora alig leplezett szorongással párosul. Csak azért hozom fel most, mert jól mutatja, hogy a fiatal Weöres Sándortól egyáltalán nem volt idegen az olyan „képzeletbeli” utazás, mint amilyenre éppen a Hamvas-Weöres- levelezésben bukkanunk Gondvánáról. Azon felül, hogy Weöres ezekben a levelekben kidolgoz egy külön időelméletet a magyar költészetre, illetve megmutatja a költők legkülönbözőbb szintjeit, leírja mesterének saját, különleges álmát. Az álom elvész, és egy másik levélben már arra kéri Hamvast, hogy küldje vissza a leírást. Hamvas azonnal válaszol, hogy „Vasárnap 71