Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Weiner Sennyey Tibor: Gondvána. Weöres Sándor és Hamvas Béla levelezése (esszé)
A TITOKZATOS WEÖRES bemegyek egy délelőttre Pestre, akkor előkeresem Gondvána-leveledet és elküldöm” (Szentendre, 1947. VII. 16.). Egyébként Gondvánát híres, Bab el Mandeb című versében is megidézi: „a dajkáló, kék, selymes ár alatt / álmatlan álmodik Gondvána föld / s fölötte álmos árboc hajladoz” - a levélben azonban sokkal részletesebb leírást kapunk: „A múltkor leírt dolgot még egy követte: november utáni hajnalban egy álom, melynek meséje nem is volt. Az álom 30-40 épület-részletet és szobor- csoportot mutatott; s nem volt hozzá más kommentár, mint egy hely-érzés, hogy az indiai Kudeserat félsziget és Keletafrika közt elterülő földrészen vagyok. Ez az elsüllyedt ős-földrész: Gondvána. (...) Ezt az egész művészetet úgy lehetne jellemezni: spirituális-rokokó. (...) A feminin művészet volt ez! egy matriarchális világ művészete. Csak nők alkothattak ennyire antisztatikusan. (...) Alighanem ez volt az emberiség harmadik nagy korszaka. (...) Minden jót! Bevégzem a levelet. Ha lehet, válaszolj; hálás szeretettel gondolok Rád és ölellek, Sanyi. Csönge, 1946. november 7.” Külön esszét érdemelne, hogy a Weöres által itt leírt, most nem idézett világkorok kísérteties párhuzamba állíthatók a Rudolf Steiner által leírtakkal. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Weöres, midőn Hamvassal levelezett, Rudolf Steiner Sors, kegyelem, szabadság - A világ, a föld és az ember életében című könyvét olvasta (Genius-kiadás). Mind a Miatyánkról írott elemzése, mind pedig a világkorszakokról alkotott véleménye szinte azonos Steinerével. Erre egyébként egészen véletlenül jöttem rá, amikor kölcsönbe kaptam egy ’30-as évekbeli Steiner-kötetet, s meglepetten olvastam benne Weöres Hamvasnak írott gondolatait. Weöres Sándor álmain keresztül juthatunk tehát el Gondvánára a legköny- nyebben. Hogy aztán ezek a „képzelt” birodalmak mennyire beleszövődtek az életműbe, azt igazán az 1952-ben írott Mahruh veszése című, apokaliptikus hangulatot idéző, eposzi vers mutatja. Weöres ennek a műnek bevezetőjében leírja, hogy „E vers szerint ember és emlékezet régibb, mint a Föld. Az ős csillag, Mahruh, ahonnan származunk, gömbölyű és üres óriásbuborék volt s a mostaninál ezer- szerte nagyobb tengereket, rónákat, hegyeket hordozott; s többfajta élőlényt és sokkal több embert. Évmilliókkal ezelőtt szétrobbant; egyik elröppent cseppje a mi Földünk.” Mint később kiderült, nemcsak a verset, hanem Mahruh teljes irodalom- történetét megírta és elküldte Hamvasnak leveleiben. Ez utóbbi levél, sajnos, megsemmisült Hamvas több más iratával együtt, amikor bombatalálat érte házát. Várkonyi Nándor azonban olvasta, és állítólag Weöres többször is beszélt róla. Ezeket az elveszett világokat - Gondvánát és Mahruhot - tehát éppen azokkal a módszerekkel lehet megközelíteni, amelyeket Weöres és Hamvas is alkalmaztak leveleikben: fantáziával és álmokkal. Fantáziánkat éppen e két szerző írásai erősíthetik, fejleszthetik, az álmokra pedig, ahogy erre Jung is felhívja figyelmünket, az új világkorszakban nagyon is oda kell figyelnünk. 72
