Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Benkő Krisztián: Radioaktív. Hang, zene, rádió (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK

A magyar irodalomtörténet-írás egyik legjelentősebb alakja, Horváth János, aki az indulástól 1926-ig szerkesztette is a Napkelet folyóiratot, 1923 februárjában, Kölcsey Ferenc „érzelmes, sötét festőiség”-ű költeményének centenáriuma alkalmából hosszabb esszét tett közzé a Himnusz és a Szózat megzenésítéséről, mely előbbi „[nyomtatásban először az Aurorának 1829-re szóló, de már 1828 végén megjelent kötetében vált ismertté” (97.). Az esszéből megtudhatja az olvasó, hogy „a Szózatot zenésítették meg elébb”, és Erkel Ferenc ugyan Vörösmarty Mihály költeményét is átültette a zene nyelvére, de azt a pályázatot végül Egressy Béni nyerte meg. A Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatra érkezett összes pályaművet 1844. július 2-án mutatták be ének- és zenekarral a Nemzeti Színház közönsége előtt, melyet Erkel Ferenc megnyert, de a dal nem lett rögtön népszerű. Sőt gyakran megesett, hogy a hajnali mulatozás közben, „cigánybanda kíséretében” csak A vén cigány szerzőjének költeménye, a „Szózat hangjainál lelkesedett az egyetemes közönség” (1923. február, 98-99.), mintegy a(z) (el)vándorlás vágyát is belekeverve a hűség esküjébe. Horváth János gondolat- menetét a remény hangjával zárta:

„Ha a magyarság képes lesz ugyanarra a »rendületlen hűségre«, melyről a Szózat költője a katasztrófa után sem mondott le, ha mai sorsszerű pillanataiban ugyanazon törhetetlen, magára számító élet-akarat ég benne: akkor méltó lesz arra, hogy Kölcsey Himnuszát is ajkára vegye” (101.).

Ugyan a Magyar Rádió sugárzása 1925. december 1-jén megindult, a Napkelet 1926-ban még semmilyen formában nem tesz említést az új médiumról (hiszen a lakihegyi nagyadót csak 1933-ban sikerült üzembe helyezni), és Móricz Zsigmondnak az intézmény megalapításának tizedik évfordulójára írt A rádió új lelket termel című esszéje közel kerül Horváth János iménti írásának reményteli eszmeiségéhez:

3.

58