Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - FREUDI HUMOR - Freud, Sigmund: A humor (tanulmány, Pál Katalin fordítása)
FREUDI HUMOR 6 (Lásd a Massenpsychologie und Ich-Analyse VIII. fejezetének egyik helyét (1921 c). In Studienausgabe, 9. kötet, 105. f. Freud, Sigmund: Tömegpszichológia és én-analízis. Ford.: Szalai István. In uő: Tömegpszichológia. Társadalomlélektani írások. Budapest, 1995. Cserépfalvi Könyvkiadó. 222. f. (a ford.) szenvedés lehetőségét. Van-e értelme azt mondani, hogy valaki saját magát gyerekként kezeli, és ezzel egy időben eljátssza vele szemben a fölényes felnőtt szerepét is? Úgy vélem, hogy e kevéssé plauzibilis elképzelésnek erős támasszal akkor szolgálhatunk, ha mindazt figyelembe vesszük, amit az énünk szerkezetéről a patológiai tapasztalatainkból tanultunk. Ez az én nem egy egyszerű, hanem egy különös instanciát, a felettes-ént mint az én magvát fogadja magába. Az én a felettes-énnel néha egybefolyik úgy, hogy a kettőt nem vagyunk képesek megkülönböztetni, míg más körülmények között élesen elhatárolódik tőle. A felettes-én genetikusán a szülői instancia öröksége. Az ént gyakran szigorú alárendeltségi viszonyban tartja, és őt még valóban ahhoz hasonlóan kezeli, ahogyan tették azt a szülők - vagy az apa - a gyermekkel valaha a korai években. A humoros beállítódásról akkor kapunk tehát dinamikus képet, ha feltételezzük, hogy a humorista személye elvonja pszichikus hangsúlyát énjéről, és felettes-énjére helyezi át. Az ilyen mértékben fel hivalkodott felettes-én számára az én most már aprónak, érdekeltségei pedig jelentéktelennek tűnhetnek. Ebben az új energia-eloszlásban pedig könnyű lehet a felettes-én számára elnyomni az én reakcióinak lehetőségeit. Megszokott kifejezésmódunkhoz hűen a pszichikai hangsúly áthelyezése (Verlegung [aford.]) helyett majd a nagy megszállási energia mennyiségének eltolásáról (Verschiebung [a ford.]) kell beszélnünk. A kérdés ekkor az: vajon elképzelhetünk-e a lelki apparátus egyik instanciájáról a másikra ilyen mérvű eltolásokat? Ez újabb ad hoc feltevésnek tűnhet, de emlékezzünk csak arra, hogy a lelki történések metapszichológiai leírásával próbálkozva újra és újra, ha nem is elégszer, de számoltunk egy ilyen tényezővel. így feltételeztük például azt, hogy abban állna egy megszokott erotikus tárgymegszállás és a szerelem közti különbség, hogy utóbbi esetben a tárgy sokkal erősebb megszállás alá kerül, az én ennek megfelelően mintegy kiürül.6 A paranoia tanulmányozásának néhány esetében megállapíthattam, hogy az üldözési téveszmék korán megképződnek és 46