Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)
‘‘ Nizsinszkij: i.m. 150. 10 Nizsinszkijné Pulszky Romola: i.m. 376. Szeretet nélkül a bolond nem Isten. Isten bolond. Én pedig Isten vagyok.”9 Ez az idézet már a Füzetekből való, melyet Nizsinszkij közvetlenül utolsó táncos fellépése után kezdett el vezetni. Erre a jótékony célú előadásra 1919. január 19-én került sor, a St. Moritz-i Suvrette Szálló szalonjában, mely beharangozása szerint az élet tánca lett volna a halállal szemben. A döbbenetes erejű táncot Romola így írja le: „Vaszlav már táncolt, ragyogóan, de félelmetesen. Néhány vég fekete és fehér bársonyból nagy keresztet fektetett végig a termen. Ő maga ott állt a kereszt fejénél, kitárt karokkal, mint egy élő kereszt: »Most eltáncolom Önöknek a háborút, minden szenvedésével, rombolásával, halálával. A háborút, amelyet Önök nem akadályoztak meg, tehát szintén felelősek érte.« Ijesztő jelenet volt. Vaszlav éppen olyan ragyogóan táncolt, mint mindig, de egészen másképpen. Néha halványan eszembe juttatta a Petruska ama képét, amikor a bábu menekülni igyekszik a végzete elől. Mintha az egész termet megtöltötte volna irtózattól sújtott, szenvedő emberszeretettel. Tragikus volt, minden mozdulata monumentális. Annyira magával ragadott mindnyájunkat, hogy szinte láttuk, amint lebeg a holttesteken.”10 Az elkerülhetetlen végzetet és pusztulást mutatta meg ez az előadás, kihangsúlyozva mindenki elháríthatatlan felelősségét. A közönség tagja közül senki nem tapasztalt még ilyen megrendítő „színházi” élményt, hiszen ez már rég nem csupán tánc volt, hanem valódi küzdelem az életért, küzdelem azért az önmagáért, amely Nizsinszkij számára, talán épp ezekben a pillanatokban, végleg elveszett. A következő napokban, hetekben, hónapokban az egykori táncos vadul írni kezd: Isten tollának képzeli magát, oroszul és villámgyorsan írja szinte olvashatatlan feljegyzéseit, melyekben a két leggyakrabban felidézett név: Isten és Gyagilev neve. A korábban csendes ember egyre vadabbá válik, és Bleuler doktor - akinek a modern pszichiátria a skizofrénia elnevezését és első 18
