Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)
A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL teoretikus megközelítését is köszönheti - kimondja róla a végleges diagnózist: gyógyíthatatlan őrült. Ettől kezdve, egyébként még hosszú élete jelentős részét elmegyógyintézetekben tölti, a kor legismertebb pszichiáterei (Binswanger, Ferenczy, Jung) kezelése alatt. Nizsinszkij Romola visszaemlékezéseinek egyik fájdalmas pillanata a Gyagilewel való későbbi találkozást örökíti meg: " Uo. 383. „Teltek az évek, s egyszer Párizsban Djagilev látogatott el hozzá: »Vaca, milyen lusta vagy. Gyere, szükségem van rád; fel kell, hogy lépj a kedvemért az Orosz Balettben.« De Vaszlav csak a fejét rázta. »Nem megy, mert őrült vagyok.«”11 A Nap már lement Jeles András misztériumjátékának címe Nietzsche Zarathustrájából vett idézet, már a cím is összeköti a két megőrülő művész alakját. Artaud-hoz pedig a célkitűzése köti a művet, hiszen egy valóban, szellemi értelemben kegyetlen színház vázlatát olvashatjuk benne. A kegyetlenség ugyanis Artaud-nál elsősorban tisztánlátást, a dolgokkal való szembenézés képességét, a hamis látszatokkal való leszámolást jelenti, mely magában foglalja a „valóságba” vetett hit feladását is. Erre a megalkuvást, kompromisszumot, elmismásolást nem ismerő önfaggatásra egyedül az őrült képes. Jeles különös darabjának (mely, ahogy a címe is jelzi, egyszerre misztérium és játék) az értelmezése a rejtélyek - Nietzschét idézve a dionüszoszi misztériumok - megfejtéséhez hasonlatos: egy teljes mértékben soha nem teljesíthető, mégis egész lényünkben érintő kihívás elé állít minket. A szöveg - vagy ahogy szerzője nevezi: a partitúra - két hasábra oszlik: az egyik egy áradó, megszakítatlan monológ, melynek egyetlen alanya és tárgya maga a szenvedő ember (Ecce Homo): Nizsinszkij. Ez a szöveg a Füzetekből összeállított, nagy erejű vallomás, melynek formája leginkább egy szabadversre emlékeztet. Már ennek a zeneisége is nyilvánvaló, azonban a szöveg mellett (mintegy kísérőszólamként, aláfestésként) megjelennek vendégszövegek: Sade-, Borowski-, Flavius- és Ézsaiás-idézetek 19
