Irodalmi Szemle, 2013

2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)

A TÉBOLYON INNEN ESTÜL

bolondokkal, ezért szeretnek. A fivérem a bolondokházában halt meg.”'

Ez a feljegyzés nem kommentálja a testvér rettenetes halálát: amikor a novemberi forradalomkor kinyitották a tébolydák kapuit, a magára hagyott és teljesen összezavarodott Sztanyiszlav halálra égette magát. Nizsinszkij azonban, Romola visszaemlékezései szerint, különös, mély nyugalommal fogadta testvére halálát, és csak annyit mondott: „Ne sírj, őrült volt, jobb így.”5

A következő időszakban Nizsinszkij egyre jobban magába fordul, egyre többet olvas: különösen Maeterlinck Halál című könyvét és Nietzsche írásait, akinek Sils Marián lévő szálláshelyét fel is keresi, hogy ott is meditáljon. Ahogy a krízis előtti időszakot Nietzsché- nél is a felfokozott munkatempó jellemezte, Nizsinszkij is lázas megszállottsággal dolgozik: egy új balett terve foglalkoztatja, mely képes lenne megjeleníteni a „teljes

* Nizsinszkij, Vaclav: Füzetek. Ford.: Szántó Judit. Budapest, 1997, Európa. 38.

Jeles András A nap már lement c. misztériumjátékában ez így hangzik el: „a tébolyda lángot kapott és a fivérem benne égett / igen mosolyogtam mikor hozták a hírt / mert arra gondoltam hogy igen ez a színház / égő tébolyda”. In Színház melléklet, 1992. május. 23.

6 A portrék közlése: Antonin Artaud. dessins et portraits. Paris, 1986, Gallimard. Jacques Derrida itt megjelent nagy tanulmányának (Forcener le subjectile) egy fejezete magyarul is olvasható: Az alapréteg niegőrjitése. In Da- rida Veronika Demcsák Katalin (szerk.): Artaud avagy a gondolkodás szenvedéstörténete. Budanemi életet”, annak minden mámorával és rombolásával, és melynek színhelye egy nyilvánosház lenne, melyet egy lebénult kerítőnő vezet.

Emellett egyre lázasabban rajzol, egész szobáját ellepik a gyorsan, pár perc alatt felskicceit rajzok, melyek nem színpadi díszleteket, még csak nem is alakokat ábrázolnak, hanem egészen félelmetes arcképeket. Pár évtizeddel később, különösen a rodezi elmegyógyintézetben vezetett jegyzetfüzeteiben, Artaud is levágott fejű, gyakran satírozással vagy a lap kiégetésével még tovább roncsolt portrékat rajzol

.6 Nizsinszkij arcképein a legmeghatározóbbak a lángoló, kidülledt vörös és fekete szemek, melyek felesége szerint úgy „meredtek elő minden szögletből, mint valami vérfoltos halotti

pest, 2011, Kijárat. 77 87.

7 Nizsinszkijné Pulszky Romola: i.m. 367.

8 Erről Id. Artaud, Antonin: Rodezi levelek. Ford.: Szabó Marcell. Budapest, 2012, Kijárat.

lepel”.7 Nizsinszkij ezeken a műveken katonaarcokat, a háború arcát ábrázolja.

Mindeközben - ahogy egyébként Artaud-n is, a rodezi időszak elején8 - vallási téboly lesz úrrá rajta, aranykereszttel a nyakában járkál, aszkéta életmódot folytat és Tolsztojhoz hasonlóan téríteni próbál. Egyre nyilvánvalóbbá válik félkegyelműsége, mely ekkor még a szeretet tébolya. Isten bolondjának tartja magát: „Én Istenben való bolond vagyok, ezért szeretek tréfálni. Úgy értem, a bolond ott van a helyén, ahol szeretet van.

17