Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Marcelli, Miroslav: Miért őrültség? (tanulmány, Németh Ádám fordítása)
A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL | Miroslav Marcelli MIÉRT ŐRÜLTSÉG? MICHEL FOUCAULT: AZ ŐRÜLTSÉG TÖRTÉNETE* A.mikor a filozófus az észről, a létről, az igazságról, a szépről vagy a jóról ír, amikor a filozófiai hagyomány valamely nagyszabású témájáról elmélkedik a nagy klasz- szikusok valamelyike nyomán, amikor folytatja azt a vonalat, amely rendszerint az ókori görögöktől indul és a középkoron és a klasszikus koron át modern korunkig nyúlik, hogy ezzel lendületet adjon az újabb vizsgálódásoknak, az újabb kétségeknek és - mint később kiderül - az ismét csak időleges válaszoknak, amikor tehát a filozófus ily módon fejtegetéseit a jelentős problémák diskurzusának mezejébe illeszti, vállalkozása semmiféle külön igazolást nem igényel. Problémaként csak az merülhet fel, vajon a kifejtett nézetek és koncepciók megfelelnek-e a diszciplína követelményeinek és annak szabályai szerint kapcsolód- nak-e a gondolati hagyományhoz, azonban a vizsgálódás tárgyának megválasztása önmagában megkérdőjelezhetetlen. Mely szakképzett filozófus is merne kételkedni ama vizsgálódások helyénvaló voltában, amelyek az igazi megismerés szókratészi témájához térnek vissza! Azonban mi a helyzet azzal a témával, amelyet Michel Foucault filozófiai disszertációja tárgyául választott? Mint a cím is jelzi, ez a téma az őrültség, és munkájában Foucault annak történetét írja meg. A kétségek már azelőtt felmerülnek, hogy megismernénk azokat a következtetéseket, amelyekre ebben a terjedelmes műben jutott (az 1961-ben megjelent első kiadás csaknem 680 oldalas). Vajon képezheti-e maga az őrültség filozófiai vizsgálódás tárgyát? És lehetséges-e egy ilyen elemzés eredményeit történelemként prezentálni? Az eredeti előszó (amelyet Foucault a későbbi kiadásból elhagyott és egy jóval rövidebbel helyettesített) a témaválasztással kapcsolatos kételyeinket cseppet sem enyhíti, sőt inkább fokozza. Az talán még elképzelhető lenne, hogy a filozófiai ész mint univerzális ítélőszék, ahonnan az igazság szólal meg, egy olyan különös dologról is ítéletet mondjon, mint az őrültség. Elvégre voltak filozófusok, akik a múltban ezt meg is tették: noha csak marginálisan és többnyire látványos távolságtartással, de nyilatkoztak az őrültségről. Ez a filozófiai beszéd * Ugyan a magyar kiadásban a franciafolie „bolondságaként lett lefordítva, és a szövegben szinte végig így szerepel, én inkább a mű magyar recepciójában már korábban meghonosodott „őrültség" kifejezést alkalmaztam. A magyar kiadást érintő nyelvi és terminológiai problémákról lásd: Zuh Deodáth: A bolondság fordítása. Korunk, 2005/2. 112-115. - A ford. 10
