Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES Ezek a sorok a buddhizmus hatásáról árulkodnak, az illuzórikus, vágyak uralta lenti világot a szamszára fogalmával helyettesíthetjük. A sóvárgás vágyvilágát mutatja be Amyntas és Phyllis dialógusa a mű elején - szerelmük földi szerelem, vágyaik anyagi vágyak. Hogy Endymion megszabadult a vágyaitól (még csak azt sem mondhatjuk, hogy Lunára vágyik, hiszen ez a vágy sosem fogalmazódik meg), azt nemcsak a Lunához intézett kijelentése: „Sóvárgásom nincs többé, ezért minden az én birtokom”,39 hanem az Amyntassal és Phyllissel folytatott dialógus következő része is bizonyítja: Amyntas: Merre hagytad a szíved? Endymion: Mellembe nem fér - Phyllis: Hol a nyájad? Endymion: Szél tereli az égen - 40 Ezekre a sorokra rímel Endymion Lunához intézett szava: „És odalenn, amim volt: rég elkallódott. Nyájamat nem szerettem: elszéledt erre-amarra. Pénzemet nem becsültem: elhullott az út porába.”41 Endymion a világból teljesen kiszakadt, attól függetlenedett egyént testesíti meg. Endymion azt állítja, független az árnyak világától - ha a buddhista terminológiát alkalmazzuk, akkor azt mondhatjuk, hogy kiszakadt a függő keletkezés láncolatából (karma), amely a sóvárgás „terméke”, és amely szenvedést okoz. Ennek a belső szabadságnak a bizonyítéka persze nem csak az előbb említett külsődleges jegyekben nyilvánul meg. Lunának maga számol be megvilágosodás-élményéről: „Az árnyak Endymionnak hívtak odalenn, most nevem nincs. Most nevem: hatalom. Nevem: magány ereje. Nevem: edény, mely meg nem hasad és ki nem csorbul. Nevem: csillag, mely önmagában őrzi fényét. Minden, ami téged körülfon és dajkál, ma nevét nekem adta. *> Uo. 112. 4,1 Uo. 109. 41 Uo. 113. 84
