Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES Luna olyan paradoxonra épülő istenképet mutat, amely a megnyilvánulatlan, mégis mindenben jelen lévő, a létet és nemlétet magába foglaló abszolútumot fogalmazza meg. Hatalmas, mégis sebezhető, örök, mégis tünékeny, a legnagyobb úr, mégis a legutolsó szolga („...ajándékával a halandó udvarán, / körötte a gazda féltett gyümölcsfái és haragos ebei, / s ő félszegen tipródik, mint a koldus [...] porban, szemétben csúszik...”36), alfa és omega. Ugyanezt az istenképet, abszolútumot képviseli a plótinoszi Egy vagy az upanisadok és a védanta Brahman fogalma. ENDYMION-BUDDHA A megidézett pásztorvilágból Endymion lóg ki leginkább, az ő szövegéből ugyanis - a közeggel, térrel, miliővel ellentétben - teljesen hiányoznak a pásztorköltészet toposzai. Ehelyett olyan filozofikus-poétikus szöveget találunk, amelyet leginkább a keleti vallási szövegek felől közelíthetünk meg, és amelyek hatását Weöres költészetére felesleges hangsúlyoznunk. A darab megírásának évében kezdte írni a Hamvas Bélának ajánlott A teljesség felé című költői-bölcseleti könyvét, amelynek hasonlósága Endymion szövegeivel, a két szöveg közti áthallásokkal sokkal szembetűnőbb, mint a többi, ebben az időben íródott művével. Endymiont melankolikus pásztor helyett inkább valamiféle megvilágosodott bölcsként képzelhetjük el, akinek nyugalma idegesíti Amyntast, és akit a Kar gyászdalának refrénje „halk szavú” jelzővel illet. Endymion bejövetele is egy nagy hallgatás: a Holdat dicsőítő karral érkezik, leül egy kőre, állát tenyerébe hajtja (mint Rodin A gondolkodója), mire Amyntas így szólítja meg: „Te csak ülsz és hallgatsz, legény.. ,”37 Endymion az éberségét hangsúlyozza, s ez ellentétes az árnyak lenti világában életüket valóságként, az illúziót realitásként élők viselkedésével: „Ti csak álmodjatok mindenféle örömről. Majd az ünnep fáklyája elfogy s mind megérzitek a gyászban, hogy körbe tipródó vágyaitoknál a hiány is többet ér.”38
