Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES 34 Vö. Weöres Sándor: A kimondhatatlan. In uő: A teljesség felé. Budapest, 2000, Tericum Kiadó, valamint Weöres Sándor: Ének a határtalanról. In uő: Egyhegyüjtött költemények III. iMindkettőben a kő és a fény a dualitás egymást feltételező metaforája. 35 Weöres: Egyhegyüjtött színjátékok. 112. lent, a mélység iránya, az álom fogalma, míg az élettelen létezés a maga paradoxonját képileg is megfogalmazza: a sziklák, a kövek, a fény, a sugarak jelképrendszere (mely a retorika és a drámai tér szintjén is megjelenik) a lét két végletét egyesíti, a kő az élet nélküli, pusztán anyagi létet, míg a fény az élet nélküli, pusztán szellemi létet jelképezi.34 Mivel a Hold, az életadó Nappal ellentétben élettelenként, fénylő kőként írható le, jungi értelemben vett egyesítő szimbólumként értelmezhető, és a fénylő kőként megjelenő Szent Grál (Wolfram von Eschenbach Parzival)a szerint) vagy a Bölcsek köve mellé rendelhető. Mindhárom szimbólum kapu az örökkévalóságra, vagyis a változatlanra, ugyanakkor mégis változékony a megjelenésük: a bölcsek köve és a kő képében megjelenő Grál súlya, tömege állandóan változik, miként a Hold fázisai. A Hold következő paradox vonása, hogy bár fénye hideg, mégis lángra lobbantja Endymiont - hiszen lángra lobbantani csak az egyébként életadó napfény képes. (Endymion a bejövetele után szintén egy kövön ül.) A Luna által módosított kettős világkép első ránézésre alátámasztja azt a megállapítást, hogy Weöres a föld-ég felosztás archaikus kozmológiájához tér vissza. Az Endymion című dráma világképe azonban a maga kettősségében nem adja ki a teljességet. Hiányként tételeződik ugyanis a lét alapjaként felfogható nemlét, ami megelőzi, kiegészíti és egyesíti a világ, pontosabban a létezés kettősségét. Mivel a nemlét meghatározhatatlan, pontosabban maga a meghatározhatatlan (az ún. negatív teológia retorikájában csak negatív jelzőkkel leírható leírhatatlan), nem fogható fel létmódként. Nem beszélhetünk hármas világképről egyrészt ezért sem, másrészt azért sem, mivel a nemlét fogalma, jelentése leginkább feltételezett, szükségszerű hiányként rejtve marad a műben, Luna egyetlen említésétől eltekintve: „Ó! a teljes erejű isten ki a világ egészét bizton vezeti s egyetlen rándítással küldhetné a pusztulásba, a rész dolgai közt kezetlenebb, mint a féreg, és omlóbb, mint képed a patakban.”35 82
