Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Benkő Krisztián: Kegyetlenség és orgiamisztérium (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES 11 Földényi F. László: Dosztojevszkij Szibériában Hegelt olvassa, és sírva fakad. In uő: A gömb alakú torony. Pécs, 2003, Jelenkor. 27-28. 12 Vö. Artaud, Antonin: Artaud, a mumus és A tarahumarák. Szerk.: Fekete Valéria. Budapest, 1998, Orpheusz. vallásnak az istene. [...] [Hegel szerint Afrika kívül esik a történelmen.) Afrika száműzését a történelemből Hegel olyan élvezettel, szinte költői ihlettel hajtotta végre, hogy alkotói kedve a végére érezhetően kimerült [...]: visszarettenés attól, ami európai ésszel felfoghatatlan, félelem a felfoghatatlantól, irtózás a sötétségtől. Ám éppen Hegel váratlanul fellángoló szenvedélye a legárulkodóbb. (...) Itt már nem egyszerűen csak kizsákmányolja önnön érzelmeit, hanem saját sötét énjét tagadja meg - mindazt a borzalmat, rettenetét, szörnyűséget, amit nem kellene ilyen hevesen elutasítania, ha nem a maga szívében bukkanna azok gyökereire. Az a szenvedély, amellyel az Afrikában állítólag fékezhetetlen kegyetlenségeket ecseteli, fáradhatatlanul, újabb meg újabb eseteket, anekdotákat, rémisztő történeteket leírva, anélkül, hogy közben bármi örömöt, szépséget vagy bámulatra méltót fölfedezne - ez elsősorban arról árulkodik, hogy Hegel nem Afrikától félt (Berlinben biztonságban érezhette magát), hanem a saját ösztöneivel állt hadi lábon. (...) Pedig lehet, hogy a szíve mélyén egyébre sem vágyott, mint arra, hogy - mint majd Rimbaud vagy Genet - ő is kimondhassa: néger vagyok”11 A „galócától, pálinkától dühödt faunok” sor kapcsán újra nehéz elvonatkoztatni Antonin Artaud filozófiájától, aki - betegségéből adódó fájdalmai miatt - szinte egész életében ópiumkezelésben részesült. Az 1930-as évek közepén tett több éves mexikói látogatása során ugyanakkor felfedezte az ősi dél-amerikai metafizika mellett a pejot indiánok (tarahumarák) kultúrájában a tánc és a pejot nevű kaktusz tejéből főzött különös, pszichedelikus állapotot előidéző varázsszer (meszkalin) élményét, mely különösen nagy hatást gyakorolt rá .12 A dráma talán legkényesebb része az uralkodó család féltestvérei, Lauro és Isbel között megesett vérfertőző közösülés a városból őket menekíteni próbáló hajón, amit kiles Batrach és Drinus, és ennek hatására felesküdnek, hogy lerombolják Octopus isten kultuszának pogány szokásait. Weöres színművében nem kizárható a preszókratikus Aiszkhülosz Oltalomkeresők című korai tragédiatöredékének hatása sem, 66
