Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Benkő Krisztián: Kegyetlenség és orgiamisztérium (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

6 Vö. Benkő Krisztián: Széljegyzetek az Apokaliptikusság enciklopédiájához. Helikon, 2009/4. 612.; az Octopus című dráma cigány kofája, az eszes Nella kijelentése („Girogio lovag megesküdött, / új, ismeretlen, zsidó istenének: / nem hál nővel...” - 194.) ironikussá válik, ha felidézzük, hogy Weöres ifjúkorában levelezésben állt Babits Mihállyal, Az európai irodalom története szerzőjével, aki - katolikusként - említett könyvében erőteljesen megkérdőjelezte, hogy a Biblia Ó- és Újszövetsége között lenne bármilyen összefüggés: „Az Ószövetség idegen számomra. A Mózes barbár regéiben, a család és üzlet patriarchális kapcsolataiban, a szerelmi könyvek sűrű érzékiségében, a Jób embertelen türelmében, a próféták dühkitöréseiben, az Istennel való nemzeti viszonyban, a Prédikátor cinikus szkepticizmusában egy magába vonult fajnak zárt és fülledt levegőjét érzem”.

7 Vö. Artaud, Antonin: A könyörtelen színház: esszék, tanulmányok a színházról. Ford.: Beden János. Budapest, 1985, Gondolat.

8 Vö. Kérchy Vera: Artaud és írás-test-vérei (Artaud, avagy a gondolkodás szenvedéstörténete). Tiszatáj, 2011/12. 113.

Az idős kora ellenére is friss és ravasz (anya)királynő megállapításában keveredik a két ókori többistenhitet kultiváló mitológia, az egyiptomi és (görög-)római, illetve ebből a kultuszkeveredésből alkotta meg a házaspár (vagyis a mitológiák iránt rendkívül érzékeny Weöres Sándor) az évenkénti szűzáldozással a várost egyszerre védelmező és rettegésben tartó sárkány mítoszát, amely első pillantásra összhangba kerül a pogány világképpel;

,,[a]z istenek közül leginkább Mercuriust tisztelik: bizonyos napokon emberáldozatot is mutatnak be neki vallási törvényük szerint. Herculest és Marsot kijelölt állatokkal engesztelik. A suebusok egy része Isisnek is áldoz: nem sikerült felderítenem, mi az oka és eredete ennek az idegen kultusznak” - írja Tacitus a Germániá ban (9. alfejezet).

Az Antikrisztus című - kisajátításra könnyen alkalmas - könyvében Friedrich Nietzsche talán legfontosabb érdeme, hogy folytonosságot ismert föl Jézus megfeszítése és a görög-római baccháns eszkatológia között, mely szerint a Titánokat a gyermek Dionüszosz meggyilkolása és megevése, vagyis az eredendő bűn alól maga a halott személyből istenné alakuló Dionüszosz szabadította föl.6

A nietzschei tragédia-elmélet által megihletett Antonin Artaud a kegyetlen színháznak vallásos szerepet tulajdonított. A világban uralkodó eredendő kegyetlenséget és a Rossz legkülönfélébb megnyilvánulását fel kell fedni és áldozati rítussal megsemmisíteni. Artaud-nál az exorcizmusnak konfliktusoldó szerepe van, a halál vagy a gyógyulás árán jön a megszabadulás. A rendező mágikus parancsosztogató, felszentelt ceremóniamester, új nyelvezet, a térköltészet megalkotója, ahol a szöveget a mozdulatok, hanglejtések, ráolvasások helyettesítik.7 Derrida - nagyrészt az egyiptomi hieroglifákra alapozott - értelmezésének előképe, egy valós vagy vélt metafizika- és logocentrizmus-kritika nyomai8 Weöres Sándor drámájában legföljebb az Octopus- papok halandzsaszerű imádságaiban érhetőek tetten:

62