Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Benkő Krisztián: Kegyetlenség és orgiamisztérium (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES Papok, papnők: Drindrinbog, álelá! Drin-a-drin álelelá! - Dzsó! Dzsiao! Drin-ala-dron alelá! - Dzsiu! Drin-akula-drin alelelá! - Dzsiau! Dzsó! A-jú ala-júakula-jú Drin! Drin! Drin! álá! (246.) „A dionüszoszi művészet is az élet gyönyöréről akar meggyőzni: csak ezt a gyönyört nem a jelenségekben, hanem a jelenségek mögött kell keresnünk” - írja Nietzsche A tragédia születésében. - „Fel kell ismernünk, hogy mindennek, ami létezik, a fájdalmas pusztulással kell számot vetnie, a dionüszoszi művészet rákényszerít, hogy bepillantsunk az egyéni létezés rettenetébe - és mégsem kell elrettennünk: a fel- és eltűnő lények kavargásából azonnal kiemel bennünket a metafizikai vigasz.”9 9 Nietzsche, Friedrich: A tragédia születése. Ford.: Kertész Imre. Miskolc, é.n., Bíbor Kiadó. 13. 3. Octopus isten megálmodása kiváló alkalom volt Weöres Sándor számára, hogy éles - bár nyilván dekonstruálható - oppozícióba állítsa egymással a sárkány létezésében, realitásában való hitet (a megtévesz- tettséget) és a vallás irracionális igazságának ünneplését. A városba érkező római hadvezér, Giorgio mint titkos keresztény hamar a kételkedés útjára lép: Giorgio: „Az Octopust, ha valóban létezik, elpusztítjuk fészkiben; és ha nincs, nem kell üres rémképnek áldozat” (174.). A színjáték későbbi részében - nem sokkal azt követően, hogy Inganga megzsarolta a keresztényüldözés kellős közepén, és Nellát rendelte mellé kísérőnek, aki kioktatja, hogy túl primitív katona a szofisztikáit érveléshez - Szent György maga is beismeri, hogy a felvilágosodás korai szelleme kiirtotta belőle a képzelőerő képességét: Giorgio: „démon, vadállat, szálkátlan puhány, kegyetlen gépezet, együgyű csalás - lehet valódi lény, lehet hazugság, nyolc csápja kardommal találkozik
