Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Benkő Krisztián: Kegyetlenség és orgiamisztérium (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES jobban, mint hogy abban a korszakban került Weöres a francia zseni bűvkörébe, amikor gyakorlatilag nem jelenhetett meg Magyarországon és Németországban olyan, színházzal vagy filmművészettel kapcsolatos írás, amely nem hivatkozott Bertolt Brecht esztétikájára.1 A történet - bár nem minden pontján teljesen hiteles - a Római Birodalom hanyatlásának korszakában, Diocletianus császár uralkodásának idején játszódik az észak-afrikai Líbia fiktív Silene nevű városában,2 és a Legenda Aurea Szent György-fejezetéből alaposan merítve,3 a latin hadseregnek és vezérének, Giorgiónak a kolonizáló szándékú érkezését, illetve ennek a városra gyakorolt hatását dolgozza föl. 2. Weöres Sándor talán tudott Antonin Artaud híres, 1939. április 14-én írt leveléről is, ezért kétszáz évvel előrébb hozta történetében a kora középkori keletigermán nép, a vandálok észak-afrikai térhódítását: ugyanis a Silene városát irányító Inganga anyakirálynő és családja a szöveg egyik részlete szerint „Germánia őserdei”-ből érkezett (174.).4 A forrásfeltárásokban eddig nem merült föl Publius Cornelius Tacitus i. sz. 98-ban keletkezett Germánia című rövid írásának hatása, amelyből a mára furcsának tűnő kijelentés származhatott: „borzasztó erdőségek, vagy rút mocsarak borítják ”.5 (A háborús erények dicsőítése folytán Tacitus írása komoly kultuszra tett szert a 1940-es évek pángermán mitológiájának kialakításában.) Mielőtt lelepleznénk a (tragi)komédia tényleges csattanóját, érdemes a Silene városába érkező, feltehetően vandál Inganga, a százéves anyakirálynő vallásról alkotott nézeteit összevetni Tacitus barbár babonákról adott leírásaival: Inganga: „(...) Az örök titkot sejted: nagyobb a sírba hullt Osiris, mint a fénylő; s a megfeszített Bacchus, mint a részeg: e rejtett gyász tart össze mennyet és földet (...)” (214.). 1 Weöres megérző képességét dicséri, hogy éppen 1965-ben járt New Yorkban, ahol kilenc évvel később megjelent Susan Sontag késleltetett, de a hatásában végérvényesen „veszélyessé” váló művészről szóló Artaud megközelítése című szövege (az 1974-es írás később a Szaturnusz jegyében című kötetben látott napvilágot 1980- ban), melyben azzal indokolja a hosszadalmas és rosszindulatú életműelemzését, hogy Artaud a tengerentúlon kezd népszerűbb lenni Brechtnél. 2 Weöres 1937-ben járt Észak- Afrikában, Egyiptomban. Nem elhanyagolható tényező, hogy Líbia a XX. század első felében Olaszország gyarmata volt pár évtizedig - ennek a tényezőnek az ismeretében álmodott arról a Mussolinivel jó viszonyt ápoló Leni Riefenstahl 1939-ben, hogy első színes filmjét, Heinrich von Kleist Penthesileia című drámájának mozgóképváltozatát a líbiai sivatagban forgatná, de a terv a háború kitörése következtében nem valósulhatott meg. 5 Ócsai Éva: Mese a legyőzhetetlen sárkányról és egy megváltadon Pusztaországról. Tiszatáj (Diákmelléklet), 2006/5. 3. 4 A főszövegben zárójelben közölt oldalszámok a következő szöveg- kiadásból származnak: Weöres Sándor: Egybegyüjtött színjátékok. Szerk.: Steinert Ágota. Budapest, 2011, Helikon. 5 Tacitus, Publius Cornelius: Agricola; Germánia. Ford.: Szabó Árpád. Budapest, 1943, Panthe- non. 5. alfejezet 61
