Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

11 „karéjos homályból kelő tekintet / örökig telő holdja lebben” (121-122.), „a kereszten tajtékzó világot / bámulja riadt kék gyermek-szemmel” (144-145.), „eves vackukban a halottak / féltett éjükbe burkolózva / a sebző fényre hunyorognak” (148-150.), „minden áramon áthatol / a tiszta kék szem ragyogása” (155-156.).

12 Bővebben lásd Belting: A hiteles kép. 15.

13 Bori Imre a címváltoztatást már évekkel megelőzően írt a vers zenei szerkezetéről: „... a Mária-kép- zet vonatkozásai egy szimfónia tételeinek módján s ellenpontjaival bontakoznak ki”. (Bori Imre: A látomások költészete. Weöres Sándor. In uő: Eszmék és látomások. Növi Sad, 1965, Forum Kiadó. 59. Idézi: Kenyeres Zoltán: Tündérsíp. Weöres Sándorról. Budapest, Szépirodalmi. 140.)

14 Fónagy Iván: A költői nyelvről. h.n. [Budapest], é.n. [1999], Corvina. 338.; Nagy L. János: Ismétlésszerkezetek nyelvi-stilisztikai elemzései. Szeged, 1993; uő: Szavak és világok Weöres Sándor verseiben. Budapest, 1998, Akadémiai.

jelzi burjánzó jelentésszóródását, a képek tobzódását, amely a sírásnak, siratásnak köszönhetően jön létre: „mosolygó könny a szivárványon... de mi folyton sírtunk” (90., 94.), a zárójeles szakaszok ugyanakkor mind stiláris, mind szintaktikai puritánságukkal, feszesebb és kidolgozottabb szerkezetükkel ellenpontozzák és lebontják a létrejövő komplex barokk látványt. A színek robbanásszerű megjelenése a korábban ebből a szempontból feltűnően mértéktartó szövegben (98- 103.) szorosan összefügg a korábban zárt tér megnyitásával, és az „ellenkórus” szólamának tematikájába, a szenvedés és erőszak metaforikájához kapcsolódik. A 3. rész visszatérően hangsúlyozza, hogy a metaforikus szekvenciák által létrehozott, összetett látványnak szemlélői vannak, akiket a költemény aktuális beszélői az eléjük táruló kép integráns részeként szemlélnek.11 Úgy tűnik azonban, hogy a 2. rész zárlatával szemben itt nem szembenézésről van szó, hanem e tekintetek egymástól igen különböző víziókat fürkésznek. A 4. rész metaforikája megerősíti, hogy a nézés tevékenysége mentális folyamatként értelmezendő, a látványt szemlélője hozza létre: „árnyat és éjszakát / sose bontogat hevesebben / ormon-medren a nézés tánca” (181-183.). Megfigyelhető, hogy a költemény képei a látványként megalkotható tói és elbeszélhetőtől helyenként a verbális vizualizáció szinte teljes hiányáig, néhol pedig a vizuálisan megkonstruálhatatlanig jutnak el, olyan zónákat kapcsolva össze ezáltal, amelyekben a vallások önmegjelenítése is zajlik.12

SZIMFÓNIA ÉS SIRATÓÉNEK

A Mária mennybemenetele című költemény recepciója a későbbi címváltozatnak köszönhetően a vers zenei szerkesztésmódjának hangsúlyozása, helyenként részletesebb elemzése felől indult.13 A szöveg zenei konstrukciójának dominanciáját hangsúlyozza Fónagy Iván, az ismétlésszerkezetekkel pedig Nagy L. János könyvei vetnek számot.14 Weöres Sándor, aki már a harmincas évektől kísérletezett költészetében zenei struktúrák alkalmazásával, igen óvatosan fogalmaz, amikor be46