Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES A képmások burjánzása azt eredményezi, hogy nem fókuszálunk egyetlen paradox látványelemre sem, a képek folyamatos változásban vannak. Míg az első rész ekphraszisza nyomán egy alapvetően reprezentatív, valószínűsíthető képet látunk magunk előtt, addig a 2. résztől kezdődően a blake-i intellektuális látomásokhoz hasonló, szimbolikus illusztrációkat szemlélhetünk.10 A költemény egyik tétje, hogy képes-e létrehozni egy olyan virtuális túlvilágot, amelynek képei a befogadásban radikálisan elmozdulnak a valóság referencializálásának igényétől. Ezt az első versszakban már jelzett és a második rész Kórusának megszólalásától kezdődően mind erőteljesebben kibontakozó igényt hasonló törekvésnek látom, mint amely a Minotauros szürreális képeket alkalmazó, a komikumtól sem idegenkedő zárlatában valósul meg. A Kórus megszólalásával, a beszélőváltással egyben a szöveg szerkezete is megváltozik, az ismétlések és variációk a szöveg felénél húzható tükörtengelynek megfelelően rendeződnek el, jelezvea költeményben később dominánssá váló struktúra kiépülésének kezdetét. A „kék víztükör” felülete a metaforikát is ennek megfelelően állítja be: „kék víztükrön gyapjú-hegyekkel / mint a felhők, lassan úsztunk”. Olyan szimmetrikus, nemhierarchikus ornamentikával találjuk szembe magunkat, ahol nem jelölhető ki biztonsággal tükörkép és eredetijének pozíciója, nem tudjuk, hogy vízen tükröződő felhőket, vízben úszó bárányokat vagy pásztorokat, esetleg a kék égen mozgó tárgyakat (csillag-pályákat? alakváltó felhőket?) látunk-e, s hogy a megszólalókat a tér melyik szegmensében kell elhelyeznünk, de szoros összetartozásukat mindenképpen érzékeljük. Ez a bizonytalanság tágítja ki a „Láttuk őt gyermekével csillag fényén” (60.) sor referencializálhatóságának lehetőségeit is, a betlehemi pásztorok szólamától egészen a platóm anamnézis fogalmáig. A szerkezetileg legtökéletesebb szimmetriát majd a 4. rész valósítja meg. A 3. rész kijjebb szedett versszakai a 2. rész Kórusának megszólalását dúsítják fel összetett metaforahálózattá, amely mindenekelőtt vizuális elemekre és képzettársításokra épít. A szöveg a szivárvány-metaforával Mitchell, W. J. Thomas: Blake és ß J a testvérmüvészetek hagyománya. Ford. Zámbóné Kode Larisa. In Mitchell, W. J. Thomas: A képek politikája: W. ). T. Mitchell válogatott írásai. Szőnyi György Endre, Szauter Dóra (szerk.), ford. Dragon Zoltán et alii. Szeged, 2008, JATEPress. 59. 45
