Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES tekintő észlelését követően (vő. első versszak) indítjuk el tekintetünk lassabb mozgatásával a megértő észlelés folyamatát, amelynek belső sorrendjét, időrendjét a kép kompozícióját észlelő korábbi, átfogó pillantásunk határozza meg. A 2. versszaktól kezdődően óvatosan haladunk a lábak felől a halott arc látványa felé, míg a középső, 4. versszakban hirtelen metaforákkal és meto- nímiákkal cizellált és értelmezett látványba ütközünk, a terméketlenség és impotencia, a vereség beismerésének szemléléséhez. Másképpen hökkent meg Weöres szövege, mint Mantegna ikonográfiái hagyományt radikalizáló képe, az elénk táruló nemi szerv előbb egy nőé, majd egy férfié: „Üdv néked, elszáradt anyaméh! Fal-résben páncélos bogár a vak meredély szélén kapar, lehajtja zászlóit, fegyverét.” (14-17.) Az utóbbit nemcsak a páncél, fegyver, lehajtott zászló összefüggő metaforikája hivatott jelezni, hanem az az igen gazdag intertextuális hálózat Weöres költészetében, amelybe ez a néhány sor illeszkedik (lásd a Medeiá t, később pedig A kétfejű fenevadat és a Psychét). A terméketlen halállal szemközt az impotencia látványa az általunk vizsgált szövegben az ambroziánus himnuszok négyes jambusaiban tárul elénk, amelynek ritmikája ugyan korábban is tagolta a szöveget, de maga a strófaszerkezet itt jelenik meg a legtisztábban. Az angyali üdvözlet evangéliumi szövegéből kialakult Üdvözlégy Mária... kezdetű imádság csúcspontja („áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus”) fordul e sorokban önnön tagadásává. A 3. rész zárójeles szövegrészei szerint ez a test olyan rothadást rejt, amely a Mária- himnuszok virágének-metaforikájának tobzódó ornamentikáját is kikezdi: „Kifordult torzsák / gyökerünkkel fölfelé, kilökött a föld”, „Virágok, tele féreggel, / a repedt szirom kinek kell”, „a fekete hernyót szívünkről vedd le” (106-109., 118-119., 152.). A halott test tehát a szövegben a dedikáció nyomán előbb az édesanya testeként, majd a sírboltba tett Jézus és anyjának, Máriának testeként szemlélhető és szólítható meg. A versben Mária valamennyi megszólalása és 41
